Bolygótárs húszezer fényévnyire

Az újonnan fölfedezett bolygó egy, a mi Napunknál ötször kisebb tömegű vörös törpe csillag körül kering, háromszor olyan messzire, mint a Föld-Nap távolság. Ebből adódóan tíz év alatt kerüli meg központi napját, a törpe csillagot. Mivel anyacsillaga nem olyan forró, mint a mi Napunk, ráadásul jóval távolabb is kering tőle, e bolygó felszíni hőmérséklete igen fagyos lehet, mínusz 220 Celsius-fokhoz közeli, azaz csaknem olyan hideg van rajta, mint a Plútón. Noha a csillagászok szerint ez a mostani exobolygó - keletkezésére nézve legalábbis - Földünk eddig ismert legközelebbi, Naprendszeren kívüli rokona lehet, annyira azért mégsem hasonlít a mi bolygónkhoz, hogy érdemes lenne rajta az élet nyomait kutatni.
Az OGLE-2005-BLG-390Lb azonosító jelű, kőzetekből álló bolygó tömege 5,5-szer nagyobb, mint a Földé, anyacsillaga (napja) húszezer fényévre van tőlünk. (A fényév az a távolság, amelyet a másodpercenként 300 000 kilométeres sebességgel terjedő fény egy év alatt bejár. A húszer fényévnyi távolság - kerekítéssel - 190 000 billió kilométernek felel meg.)
Joggal merül föl a kérdés, hogyan lehet "ellátni" ilyen messzire? A válasz a nem éppen egyszerű mikrolencsehatásban rejlik. Ennek megértéséhez Einstein általános relativitáselméletét kell segítségül hívni, amely szerint a távoli csillagok fényét a látóvonalba eső objektumok (bolygók) térgörbítő hatása eltéríti, illetve bizonyos esetekben a nagyítólencséhez hasonlóan fölnagyítja, fölerősíti. Ez azt jelenti, hogy ilyen esetben mintegy kifényesedik, azaz fénylőbben látszik a megfigyelt csillag. (Megjegyzendő persze, hogy a lencsehatás érzékeléséhez kiváló eszközökre, látcsövekre van szükség, olyanokra, amelyek a csillagok hozzánk viszonyított közeledési és távolodási sebességében már másodpercenként egyméteres különbséget is képesek kimutatni. Ilyenek ma már rendelkezésre is állnak.)
A nemzetközi megfigyelőcsoport műszerei előtt ilyen kifényesedést jelzett az új exobolygó anyacsillaga, az ebben a fényben mutatkozó kisebb és rövidebb ideig tartó háttércsúcs (azaz a fény fölerősödése) pedig a csillag körüli bolygónak (esetünkben az OGLE-2005-BLG-390Lb-nek) a hatása, amely a megfigyelő ember és az anyacsillag közé került.