Tévéjegyzet

Amerikai művészek a Porgy és Besst adják elő Leningrádban, 1956 januárjában. Na és, vonhatja meg a vállát az a néző, akit kevéssé érdekelnek a régi híradók vagy aki leragad a ma már viccesnek ható frizuráknál és ruháknál. Pedig ebben a híradórészletben kicsiben ott van az egész kor: ahogy a magyar híradósok ájult lelkesedéssel követik a nagy Szovjetunió minden rezdülését - most például enyhébb szelek fújdogálnak, belefér egy, még néhány évvel azelőtt is megvetendőnek ítélt jazz-opera. Különösen, ha "egy dél-karolinai város egyszerű embereinek" életéről szól. Meg különben is szeretnek kissé udvarolni az akkor még nem a mai politikailag korrekt elnevezéssel afroamerikaiaknak, hanem négereknek nevezett feketéknek. Ekkoriban azt remélik a szovjetek, hogy egy kis kavarással a fehér "imperialisták" ellen tudják őket fordítani. (Emlékszik még valaki például Paul Robesonra, a nagy békedalnokra? A fekete basszust végighurcolták a szocialista táboron, minden városban fellépett. Végül Moszkva felajánlotta neki az állampolgárságot is, amit azonban ijedten utasított el, s iszkolt vissza New Yorkba.) Persze még így sem könnyű a filmcenzorok helyzete, mert a temperamentumos énekesnők olyan mély dekoltázsú ruhákat hordanak, amitől félteni kell a jó erkölcsöt. Így hát a filmkészítők retusálják a fekete szépségek ruhakivágásait, bizonyára kis sálakat, láncokat raknak be utólag a félig fedetlen keblek közé.
Az ilyen apróságoktól élvezetes műsor a Századunk. Persze csak azoknak, akiket érdekel a történelem s le tud bilincselni egy-egy érdekes korszak feldolgozása. Manapság válogathatunk a kiváló dokumentumfilmekben, például a Spektrumon, ahol, bár sokadik ismétlésben, de mindig vetítenek valami figyelemre méltó művet. Különösen a brit dokumentumfilmesek munkáit szeretem, valami okból ők tudnak a legtöbb, korábban nem ismert képanyaghoz hozzájutni, elzárt adathoz hozzáférni. Ám azért mégis a magyar megközelítések a legtanulságosabbak, hiszen most sem mondhatjuk el, hogy mindent tudunk az életünket, múltunkat máig meghatározó legutóbbi ötven-hatvan évről. E tekintetben pedig a legtöbbet a Századunk tesz, a magyar televíziózás egyik legrégebbi műsora.
Nem mindig könnyű megtalálni, mert hol a Dunán, hol az MTV 1­en adják, de ha elcsípi az ember, már nem tudja otthagyni. Amióta az eszemet tudom, mindig is néztem ezt a műsort, talán huszonöt, harminc éve is megvan. Nehéz persze ilyen távlatból biztosat mondani, de legjobb emlékezetem szerint Bokor Péter és Hanák Gábor műsora mindig tisztességes volt. Lehet, hogy valaha elhallgatott bizonyos kényes mozzanatokat, olykor csúsztatott is, de hazudni talán nem hazudott. Most pedig, néhány éve újraindítva, mióta narrátornak megnyerték a karizmatikus énekes Cseh Tamást, még hitelesebb.
Ebben az évben követi az 1956-os esztendő eseményeit. Legutóbb az ötven évvel ezelőtti februári híradókból láttunk összeállítást. Azokban a napokban zajlott Moszkvában a történelemfordító XX. kongresszus. E híradókban ebből még nem sok látszik. De valami már van a levegőben. Érdemes lesz nézni az idén a Századunkat.