Adatgyűjtő fókák

Az Atlanti-óceán déli területein honos elefántfókáknak mintegy négyszázezres állománya él e szigetvilágban. Az állatok több ezer kilométeres körzetet járnak be úszva, miközben két kilométer mélyre is leereszkedhetnek, ahol a felszíni légnyomás kétszázszorosa nehezedik rájuk. Miközben a tenger mélyére merülnek, szervezetük fokozatosan alkalmazkodik a túlnyomáshoz: élettevékenységük csökken, és majdhogynem alvó állapotban szedegetik össze azokat a kisebb mélytengeri állatokat, amelyek minden bizonnyal ínyenc csemegéül szolgálnak, ha ilyen nagy merülésre vállalkoznak értük. Az elefántfókák idejüknek csak kis részét (legföljebb tizedét) töltik a felszínen, a többit a vízben. Sokat tartózkodnak a víz alatt, ahol akár egy órát is képesek megszakítás nélkül eltölteni.
A helyzetüket, környezetüket, életmódjukat jellemző adatokat a fejükön hordott műszerek rögzítik. Amikor pedig az állatok feljönnek a víz felszínére, adatközlő berendezéseik működésbe lépnek, és műholdon át továbbítják az adatokat a Skóciában lévő kutatóállomásra. A tudósok a "beműszerezett" elefántfókák közreműködésével a tengerek és óceánok olyan rétegeit is megismerhetik, ahová az ember nem képes lemerülni, illetve más módon sem tud adatokat gyűjteni. A mérőeszközök egy évig használhatók, a vedlési időszakban egyszerűen leválnak az állatokról.