Anyanyelvi őrjárat

Gyakran tapasztalhatjuk, hogy egy-egy szólásunk a pontatlan használat következtében idővel más felhangot kap, s már nem pontosan azt idézi fel, amit valójában fel kellene idéznie. Az ilyenfajta változások nem mind és nem mindig ártalmasak, de hogyha azoknak látszanak, akkor érdemes szóvá tennünk őket. Ennek a gondolatnak szellemében idézek fel a következőkben két olyan szólást, amely napjainkban hallható vagy olvasható formájában megítélésem szerint nem tölti be kellőképpen azt a szerepet, amelyet használója minden bizonnyal szánt neki.
Eget-földet megmozgat. Ennek a formának a meglétét egyik műsorújságunk tartalomismertetésének következő mondatával igazolhatom: "Az asszony eget-földet megmozgat, hogy kiszabadulhasson a szigorú iszlám törvények szerint élő család rabságából..." A félresiklás nem vészesen nagy mértékű, de azért jól érzékelhető. Gondoljuk csak meg! Az ég és a föld együttes említése nyilvánvalóan az egész világot jelenti. Az égre-földre esküdözik szólásban ennek meg is van a logikája, mint ahogy megvan Petőfinél is, aki az Egy gondolat bánt engemet című nagy versében így harsog: "Legyek kőszirt, mit hegyről a völgybe / Eget-földet rázó mennydörgés dönt le..." Itt azonban mindenképpen túlzás, hiszen mit kezdhet egyetlen ember a világmindenséggel? Itt nem eget-földet, hanem minden követ kellett volna megmozgatni, azazhogy a műsor tartalomismertetésében ezt írni. A nagy emberi igyekezetet a kövek megmozgatása valóban remekül jelzi; a köveké, amelyek a földön találhatók. Az égre legfeljebb csak felpillanthatunk, reménykedve, bizakodva, de az ég és föld megmozgatását hiába is vállalnánk magunkra; nem tudjuk teljesíteni.
Párizs megér egy misét! Míg az iménti példám nem is igazi szólás, hanem két szólás (égre-földre esküdözik és minden követ megmozgat) keveréke volt, ez a mostani egy nagyon is szabályos szállóige, csak éppen a használatával nem lehetünk megelégedve. Ugyanis egyre gyakrabban olyan szövegkörnyezetben találkozunk vele, amelyben semmi többet nem jelent, mint azt, hogy valamit jó volna közelebbről, alaposabban megvizsgálni. Tehát például: "ennek a kérdésnek a részletes megtárgyalása is megérdemelne egy misét". Azoknak az olvasóinknak a kedvéért, akik e mondás keletkezésének körülményeit nem ismerik, hadd idézzem fel azokat! E szállóige állítólag a hugenották, azaz a francia kálvinisták egykori vezérétől, Navarrai Henriktől származik, akit 1589-ben, III. Henrik meggyilkolása után már francia királlyá koronáztak ugyan, de akinek királyságát a zömében katolikus Észak-Franciaország s így Párizs nem fogadta el. Nos, IV. Henrik, feladva protestantizmusát, áttért a katolikus hitre, s ennek árán egy éven belül meg is nyíltak előtte Párizs kapui. Ezt az eseményt örökíti meg az opportunista megalkuvás klasszikus mondása, a Párizs megér egy misét! szállóige. Remélem, olvasóink igazat adnak nekem abban, hogy a napjainkban hallható rövidült formákból, amelyekben Párizs neve már többnyire nem is szerepel, éppen a leglényegesebb jelentésmozzanat hiányzik, az, hogy bizonyos előnyökért, eredményekért érdemes megalkudni, elveket feladni. Vagy fogjuk fel úgy, hogy azért siklik félre egyre jobban ez a szállóige, mert manapság az elvtelen megalkuvásnak már nincs is semmi szerepe közéletünkben?
Ha ez így volna, akkor én lennék a legelső, aki támogatja e szállóigénk ilyen csonkított formában s ilyen szelídített értelemben való használatát!