Anyanyelvi őrjárat

Akik rovatunkat rendszeresen figyelemmel kísérik, nagyon jól tudják, hogy a benne olvasható cikkek nem kis részben levélíróink kérdéseire adott válaszok, vagyis hogy ezt a rovatot nagyrészt olvasóink éltetik. Bár korántsem szükséges minden kérdésre a lapban válaszolni, mégis azt kell látnom, hogy a rovatnak nem mindig sikerül lépést tartania a beérkező kérdésekkel. Ezért ma új módszerhez folyamodom: egyetlen cikkben több kérdésre is válaszolok, minél rövidebben, minél tömörebben. Mindegyik levél, amelyből idézek, friss, új keletű. Mindegyiknek a feladója már ebben a naptári évben tisztelt meg kérdésével.
Elsőnek Kerékgyártó Mihály ózdi olvasónk leveléből idézek néhány sort: "Mi a véleménye arról, hogy egyesek azt mondják: meghalt a kutya, a macska, a gólya? Én úgy tudom, a meghalt szó csak az embereket illeti meg. Az állat elpusztul."
Igaza van levélírónknak. Nem véletlen, hogy értelmező szótárunk így jelöli meg a szó jelentését: 'valaki megszűnik élni'. Tehát nem valami, hanem valaki. Nem egyszerűen egy élőlény, hanem egy ember, egy személy. Ha azonban bármilyen élőlényt vagy akár dolgot, fogalmat megszemélyesítünk, azaz képzeletünkben emberi tulajdonságokkal ruházunk fel, akkor ebben a sajátos helyzetben elfogadható a meghal használata is. Ady Endre egyik versének címe ez: "A Mese meghalt." Mint látható, a költő a Mese szó nagy kezdőbetűjével is jelezte a megszemélyesítés tényét. Ezért úgy gondolom, megbocsátható, ha például valaki hű négylábú társának, kutyájának vagy macskájának kimúlásakor úgy érzi, hogy a szeretett lény, Foltos vagy Cirmi meghalt.
Kunos Ferenc olvasónk Gádorosról írja a következőket: "Gondban vagyok a kommunális szóval. Ez a szó a jóléttel kapcsolatos fogalmat sejtet, hiszen van például kommunális üzem, amely a lakosság jobb ellátása érdekében üzemel. De a kommunális nem a kommunizmus szóból ered? Ha igen, akkor hogyan függ össze vele, hiszen a kommunizmus aligha érdemli meg a pozitív jelzőt?"
A kommunális nem a kommunizmus szóból, hanem a latin communis melléknévből ered, amelynek jelentése: 'közös, közösségi'. Ennek a szónak számos rokona, származéka van, illetőleg fejlődött ki: kommuna, kommunikál, kommunista stb. Ezek között, mivel mindegyik sajátos fejlődés eredménye, nem szükséges, sőt nem is lehet közvetlen összefüggést keresni.
Dr. Fekete László írja Keszthelyről: "Újabban a riporter urazza az elfogott rablót, hölgynek szólítja a gyilkos asszonyt, ugyanakkor egy-egy tekintélyes személlyel folytatott beszélgetést gyakran ilyen kurtán-furcsán fejez be: "Varga Géza, köszönöm." Rendben van ez így?"
Ez nem annyira helyesség vagy helytelenség, inkább szokás, illetve társadalmi elfogadottság kérdése, de azért jelzem: én sem örülök a levélíró által említett egyik terjedő használatnak sem. Kétes egzisztenciájú, életmódú személyek megszólítására, megnevezésére nem az úr és a hölgy, hanem a semleges hangulatú, tehát nem bántó, de nem is dicsérő férfi és nő megjelölés lenne természetes. Ugyanakkor pedig azt interjúk végéről egyre gyakrabban hiányzik valamilyen kedves, udvarias szó, amely az interjúalanynak szerintem is kijár. Ez lehet akár éppen a kedves jelző, akár az úr megszólítás, tehát "Kedves Varga Géza", illetve "(Kedves) Varga Úr", de lehet egyéb olyan szó vagy kifejezésforma is, amely megfelel az udvarias elköszönés követelményeinek.
Az udvariasság ugyanis nagy kincs, de sajnos, nagy hiánycikk is. Napjainkban különösen az.