Kánkán a zsombói kultúrban

Doktor Bubó nehezen dohányzik: a feje gipszből van, szemén-száján lyuk, ott dől ki a füst, amit a hosszú szipkán keresztül szívogat lelkesen. A kitartóan szitáló eső nem riasztja el a Csongrád megyei Zsombó lakóit attól, hogy annak rendje-módja szerint, maszkás felvonulással temessék a telet.

KultúraTanács Gábor2006. 03. 03. péntek2006. 03. 03.
Kánkán a zsombói kultúrban

Elöl egy kordé a téllel: nagydarab, kövér fickó, kínai piacról származó műszálas dzsekiben, no meg szalmakalapban. Mögötte a falu apraja-nagyja, óvodás tökmagoktól a koros asszonyságokig. Mellettem Juci néni baktat, érdeklődik, mikor lesz már lagzi. Nem lesz még - mondom -, és Juci néni nem megy még egyszer férjhez? Hát, mondja kacéran, ha jóképű vénemberek potyognának rám az égből, nem ugranék el.
Egyem meg a szívit, melyik fújja olyan lelkesen? - kérdi Doktor Bubó, akinek feltehetőleg jócskán hasogatja a dobhártyáját a kisiskolások lankadatlan trombitálása. Lassan viszszaérünk a művelődési házhoz, a tél némi huzavona után máglyára kerül. Kár azért a jó kalapért, sajnálkozik valaki, míg egy elegánsan öltözött asszony halk felhívást intéz a népes közönséghez: ha már így együtt vagyunk, igazán kitisztíthatnánk a vízelvezető árkot.
A teremben a dorozsmai nyugdíjasok kánkánoznak őrületes sikerrel. Mindegyik előtt egy-egy szék, arra támaszkodva emelgetik a lábukat - nagy úr a reuma. Ursula nővér a folyosón leveszi a maszkját. Az álarc alól előbukkanó Szalmáné Vali néni sommás vallomást tesz.
- Nincs mit tenni, szeretünk ökörködni.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek