Kibeszélt konfliktusok

Kezdetben, a harmincas-negyvenes években a szappanopera rádiós műfaj volt, az amerikai népszerű kultúra terméke, és elsősorban az otthon serénykedő háziasszonyok igényeit elégítette ki. Miközben a férjek dolgoztak, a háztartásban ténykedő nők a mindennapi életükre jellemző problémákat, konfliktusokat újra át tudták élni a szappanoperák segítségével. Ugyanakkor ez a műsor arra is jó volt, hogy kiszakadjanak abból a zárt világból, amelybe az akkori társadalmi környezet kényszerítette őket.
Bár máig érvényes a műfajra, a hetvenes évektől kezdve nagyon sokféle szappanoperával találkozhatunk. Hagyományos szerepét egyébként manapság már a valóságshow-k töltik be; egy Big Brother közelebb jár a klasszikus, ötven-hatvan évvel ezelőtti szappanoperához, mint az, amit ma annak nevezünk. De a szűken vett műfajon belül is nagyon érdekes különbségek adódnak. A klasszikus dél-amerikai szappanoperából, mint amilyen az Isaura vagy Esmeralda (a rabszolgalány, illetve a vak és szegény lány), már a sorozat kezdetén megismerjük az összes szereplőt, már az elején tudjuk, hogy ki a jó és ki a rossz. És azt is, hogy 200-300 rész múlva Isaura felszabadul, Esmeralda pedig látni fog, mert kiderül, hogy egy gazdag báró örököse; és megjön a szerelem is. Ilyen értelemben ez már-már népmesei világból kinövő műfaj, és egy olyan társadalom életét mutatja be, ahol a társadalmi szerepek előre le vannak osztva, nagyon nehezen változtathatók, de reményt adnak azoknak, akiknél ez soha nem fog bekövetkezni. A modern nyugat-európai vagy amerikai szappanopera egészen más. Ebben sokkal kisebb, néhány epizódon keresztül tartó konfliktusok vannak, és a hajba kapó szereplők néha a jó és néha a rossz oldalon állnak. Mindent összevetve egy sokkal önzőbb világot mutatnak be, ahol sokkal kevésbé egyértelmű, melyik társadalmi szereplő hova sorolható, ahogy a valóságban is történik ezekben az országokban.
Az érem másik oldala, hogy mit hoz ez a nézőnek. Egy teljesen jogos értelmezés, amit talán a rítus fogalmával lehet megragadni, hogy amikor valami fontos esemény várható a következő részben - egy régi konfliktus megoldása: összevesznek a szerelmesek vagy lelepleződik a gonosz -, akkor ezt a fél ország nézi és vitatja meg másnap a munkahelyén vagy a családjában. Így a szappanopera segítségével tulajdonképpen a társadalmi kapcsolatainkat ápoljuk és tartjuk rendben, ugyanakkor ezek a műsorok segíthetnek kibeszélni a saját magánéletünkre jellemző összezördüléseket. Mindez persze nem szűkíthető le csak a szappanoperák kérdésére, hiszen az egész életünk ilyen beszélgetésekből áll. Azért élhető és elviselhető, mert ilyen eszmecserét folytatunk a lakóhelyünkön, a munkahelyünkön. És ebből a szempontból a szappanopera nem különbözik a politikától vagy a sporttól, vagy akár más tévés műfajoktól, amelyek ugyanígy forrásai a hétköznapi beszélgetéseinknek.
(A Kossuth Rádió Szonda című műsora nyomán)