Radaros lavinafigyelő

A lavina rettenetesen bonyolult jelenség, mármint ha tudományosan akarunk a végére járni, mert amúgy a végeredmény nagyon egyszerű: a hó akár óránként háromszáz kilométeres sebességgel is vágtathat le a hegyoldalon. A kutatók mint szemléletes példát említették, hogy a lavina megindulásához az is elég lehet, ha egy kismadár ugrál a hóréteg felszínén. Hogy a sízőkről már ne is beszéljünk! (És persze megindul magától is.) Ezért aztán a kutatásnak, de az előrejelzés-készítésnek is az egyik alapfeladata a hóréteg tulajdonságainak, mozgásának figyelése.
Erre a célra 1999-ben építettek egy vasbeton bunkert a Sion-völgy egyik oldalán. A vele szemben magasodó,  két és fél négyzetkilométeres hegyoldal volt a kísérleti terep, amelynek 27 fokos a lejtése, a felső pontja 2650 méteren van, az alja pedig 1450-en.  Mindjárt az átadás évében egyfolytában hetekig esett a hó, és hatalmas, vastag rétegben halmozódott fel a lejtőn. Ennél jobb feltételeket kívánni sem lehetett volna a kutatáshoz. Robbantással megindították a lavinát, amelyet aztán a bunkerből figyeltek, mértek. Enyhén szólva is izgalmas élmény lehetett, amikor a hó a másik oldalon, a völgy aljától 25 méterre álló építményt öt méter magasan beborította. A betonkeménységű hótól csak hosszas kínlódás után, láncfűrésszel lehetett megszabadítani a kijáratot.
A kutatás abból állt, hogy a robbantás előtt és után is helikopterről háromdimenziós fényképfelvételeket készítettek a lejtőről, illetve a hórétegről. Az így nyert adatok összehasonlításából meg lehet tudni egyet-mást a lavina természetéről. Ez a módszer azonban csak jó időben, jó látási viszonyok között használható. Ezért most másfajta eljárással próbálkoznak. A hivatalosan LISA-ra keresztelt kísérleti program lelke egy konténer, amelyet a már említett megfigyelő bunker fölött háromszáz méterre állítottak föl. Ez tulajdonképpen egy műholddal összekapcsolt radarállomás, amely 11 perces szakaszokban a nap teljes 24 órájában pásztázza a szemközti hegyoldalt. Ez is háromdimenziós képeket készít a hórétegről, de sokkal pontosabbakat, mert a hótömegnek még az egy milliméternél kisebb elmozdulásait is érzékeli. Különösen fontos, hogy a régi, megszilárdult rétegre lehulló friss hó nyomán kialakult helyzetről pontos információk legyenek. Az új hóréteg ugyanis igen levegős, a folytonosan rákerülő újabb rétegek azonban összébb-összébb préselik, s éppen ez az az állapot, amelyben elég egy hódeszkás megjelenése is, máris megvan a baj.
A radarkonténer egyelőre még kísérleti berendezés, de ha beválik, mozgatható megfigyelőállomásként az Alpokban mindenütt bevethető lesz, és segítségével megbízhatóbb előrejelzések készülhetnek.
(A Kossuth Rádió Szonda című műsora nyomán)