Saját repceolajat tankol a gazda

A dízelmotorok hajtására elsősorban az olajrepce és a napraforgó jöhet számításba.  A repce és a napraforgó szemtermésének átlagos olajtartalma és hektárra vetített olajtermése nagyjából hasonló, de az európai biodízelipar inkább a repcére épül. Szóba jöhet még a szója-, valamint a használt sütőolaj is mint hajtóanyag. Az olajnövények vetésterülete Európa több országában még növelhető, mert azok jól beilleszthetők a termesztési rendszerekbe és kedvező bevételi forrást képeznek. A növényi olajokat hideg vagy meleg préseléssel és oldószerrel nyerik ki. Ezek egyszerűbb és olcsóbb megoldások, mint a bioalkohol előállítása, ráadásul az oldószer visszanyerhető és újból felhasználható. Egy hektárnyi napraforgó terméséből körülbelül 525 liter olaj nyerhető, ami 493,5 liter dízelolajnak felel meg. Ennyi dízelolajjal egy átlagos traktor átlagos munkát végezve körülbelül négy és fél hektárt tud megművelni. Az olaj kivonása után visszamaradó olajpogácsa (egy tonna olaj után 1,1-1,7 tonna) 40-50 százaléknyi fehérjét tartalmaz, kiváló takarmány, de tüzelésre vagy biogáz gyártására is hasznosítható.
A napraforgóolaj energiatartalma mintegy tíz százalékkal kisebb, mint a dízelolajé, ezért a vele üzemelő traktorok többet igényelnek belőle. Ugyanakkor huzamos használata esetén még finomított (szűrt és gyantamentesített) állapotban is lerakódik a motorokban. E hátrányain kétféleképpen lehet segíteni: vagy a gázolajhoz keverik 5-25 százalékos arányban, vagy észterezik. Ez utóbbi kémiai beavatkozás következtében csökken az olaj viszkozitása (nő a folyási képessége), nem okoz lerakódásokat a motorban, és a füstképződés is mérséklődik. A biodízeles haszongépjárművek kipufogógázának összetétele sokkal kedvezőbb: alig tartalmaz szén-monoxidot, illetve aromás szénhidrogént, és kevesebb benne a nitrogén-oxid is. A finomított növényi olajok egyébként kenőolajként is alkalmazhatók.
A növényi olajok motorhajtásra való széles körű alkalmazását gátolja, hogy azok a bioalkoholhoz viszonyítva is drágábbak. Az áruk azonban egyre csökken, ezért használatuk Európában és az Egyesült Államokban is terjed. Az uniós országokban egyre több feldolgozóüzem épül, sokasodnak a biodízelt is árusító töltőállomások.