Tiszta vizünk a pohárban

A bajok a városiasodással, a víz által terjedő járványokkal kezdődtek - kolera, tífusz és társaik -, amelyek százezer- vagy milliószám szedték áldozataikat. Az USA-ban például többen haltak meg kolerában, mint a függetlenségi háború idején. A folytatás: a vízöblítéses WC elterjedése, a csatornázás, s ennek nyomán a tisztítatlan szennyvizek élővizekbe vezetése, halpusztulás és az élővilág sérülése. Azután a múlt század közepétől a szennyezések egész sora okozott súlyos, gyakorta előre nem látható következményeket.
A világ jelenlegi, hat és fél milliárd fős népessége főként a vízhiányos és nagyon szegény afrikai meg ázsiai térségekben növekszik folyamatosan. Mindez a globális éghajlatváltozás szélsőségeivel együtt csapdahelyzetet hozott létre. Jelenleg a Földön minden ötödik ember nem jut tiszta ivóvízhez, s több mint kétmilliárdan küzdenek a tisztítás nélküli szennyvizek következményeivel. A fejlődő világban ma is évente több millió csecsemő hal meg víz okozta járvány - közöttük a kolera - miatt. Elemzések szerint negyedszázad múlva a Föld majdani lakosságának akár fele is vízhiányos területeken élhet.
A "vízfeszültség" feloldására húsz esztendőn át évente mintegy háromszázmilliárd dollár beruházásra lenne szükség, s ehhez kellene társulnia az emberek szemléleti változásának is. Az ENSZ 2015-ig tervezett millenniumi programja ehhez képest szerény, hiszen 1990-hez viszonyítva a vízhiánnyal élők megfeleződésével számol. Naponta több mint kétszázezer embert kellene vízvezeték-"köldökzsinórra" kapcsolni, s az ennek nyomán keletkező szennyvíz kezeléséről gondoskodni. - Túl vagyunk az időszak felén, ám már most látszik: akarat és pénz híján, intézményi bajokkal tetézve ez terv is írott malaszt marad csupán - kommentálta a helyzetet a Víz Világszövetség elnöke.
- A Kárpát-medencébe, közelebbről a hazai "lavórba" csobbanva szerencsére sokkal biztatóbb vízképről adhatok számot - jelentette ki Somlyódy László. A magyar lakosság csaknem egésze vezetékes vizet ihat, amelynek 95 százaléka a föld mélyéből származik. Noha a felső vízadó réteg sokfelé szennyezett kemikáliákkal és más anyagokkal, ivóvízkészleteink védettek, nincsenek veszélyben. Minthogy a népesség gyérül, s a fejenkénti vízfogyasztás is alig fele a 15-20 évvel korábbi "ingyenvíz"-korszakénak, a vízkivétel tetemesen visszaesett.
A csekélyebb fogyasztás azonban gondokat okozhat a másik oldalon, vagyis a szennyvizek elvezetésében és kezelésében - hívja fel a víztakarékosság felett örvendezők figyelmét a vizek tudósa. A csatornahálózatban ugyanis lassabban folyik el a "trutymó", és az ottani bomlás bűzétől már ma is szenved néhány nagyvárosunk lakossága, nem is szólva a kevesebb, ám töményebb szennyvíz kezelésének nehézségeiről. Budapest szennyvizének fele ma is tisztítás nélkül ömlik a Dunába. Az arányt a néhány év múlva elkészülő csepeli tisztítómű kilencvenszázalékosra javíthatja.
A víz 1994 óta március 22-én tartott világnapja táján - amelynek idei mottója: Víz és kultúra - mégis az a lényeg: az orvosok által ajánlott napi két liter ivóvíz Magyarország minden polgára számára lényeges korlátozás nélkül és kulturált színvonalon rendelkezésre áll.