Titokzatos anyag a Titánon

A Huygens gázkromatográfja és tömegspektrométere, amellyel a Titán légkörét szondázta, nemegyszer meglepő adatokat rögzített. Amikor a mérőműszerek a hold felszínétől számított száznegyven kilométeres magasságban vizsgálódtak, adataikból az igazolódott - amit már a tudósok korábban is sejtettek -, hogy a légkör fő alkotóelemei a nitrogén és a metán. Mivel a metánvegyületek sűrű elegyet (szmogot) alkotnak, a légkör nem átlátszó. (A Titán felszíne azért is meglehetősen sötét, mert tízszer messzebb van a Naptól, mint Földünk, minek folytán nagyon hideg is van rajta.)
A szonda műszerei százhúsz kilométeres magasságban nagyon erős, óránként mintegy 450 kilométer sebességű széllökéseket észleltek, amelyek a felszíntől ötven kilométerre már óránként kilencven kilométeresre mérséklődtek, hét kilométeres magasságban pedig már egészen megszelídült a légáramlat. A leereszkedő űrműszer lapos, de kissé tagolt felszínt érzékelt, mielőtt - ejtőernyő fékezte zuhanással - tíz centiméter mélyen becsapódott volna a talajba. Állagát tekintve a talaj lágy anyagra vagy nedves homokra emlékeztetett. (A kutatók föltételezik, hogy a Huygens a leszállás helyén metántól nedves, képlékeny környezetet érzékelt, amely aztán gyorsan elpárolgott a szonda melegének hatására.) A színképelemzés tanúsága szerint a Titán talaját szerves anyag (szén- és hidrogéntartalmú vegyületek), valamint vízjég borítja. A vízjéghez azonban valamilyen titokzatos anyag is kapcsolódik, amelynek mibenlétét az eltelt egy év alatt sem sikerült megállapítani.