Anyanyelvi őrjárat

Dr. Bókai Bátor budapesti olvasónk nem is egyszerűen levélben, hanem lapunk ez év március 24-i számának "Az a véleményem" rovatában fogalmazta meg a néne szóval kapcsolatos kérdését ekképpen: "Lenne egy kérdésem Grétsy Lászlóhoz: miért kopott ki nyelvünkből a "néne" szó? Mikes Kelemen is Édes Néném megszólítással kezdte leveleit. ... Nyelvünk szegényebb lesz, ha régi szavaink kikopnak belőle."
Helykímélés kedvéért csupán rövidítve idéztem olvasónk szavait, de szándéka így is kitetszik: azt szeretné, ha a néne szó nem tűnne el végleg nyelvünkből, hanem akár még új életre is kelne. Dicséretes szándék. Magam is egyetértek vele, azonban - alighanem olvasóinkkal együtt - tudom, hogy erre nincs sok remény. De nézzük, mit mondanak az értelmező szótárak, kezdve Ballagi Mórétól (1873), folytatva Balassa Józsefével (1940), majd a Nyelvtudományi Intézet munkaközösségének hétkötetes szótárával (1961), a Juhász-O. Nagy-Kovalovszky-Szőke-féle egykötetes szótárral (1972) egészen a 2003-i új akadémiai értelmező szótárig! A címszó tehát mindenütt: néne!
1873: minden korosabb nő, különösen az idősebb nőtestvér.
1940: 1. idősebb nőtestvér, minden idősebb rokon nő; 2. idősebb nő megszólítása.
1961: 1. (kissé népies, elavulóban) idősebb nőtestvér; 2. (népies, kissé régies, bizalmas) idős(ebb) ismerős nő, főként parasztasszony; 3. apáca, nővér.
1972: 1. (kiveszőben) idősebb nőtestvérünk; 2. nagynéni; 3. (kiveszőben, megszólításként is) idősebb nő, néni; 4. (régies) apáca, nővér.
2003: 1. (kiveszőben) idősebb nőtestvér; 2. nagynéni; 3. (kiveszőben, megszólításként is) idősebb nő, néni; 4. (régies) apáca, nővér.
A százharminc évet felölelő áttekintés jól mutatja, hogy míg ez időszak első felében még nemigen volt szükség olyan megszorító minősítésekre, mint népies, régies, elavuló, kiveszőben levő, a múlt század közepe óta egyre szaporodnak ezek a szó használati körét szűkítő megjelölések. Ilyen változás természetesen bármely nyelv bármely szavát elérheti, ám nálunk ennek közvetlen oka is van, mégpedig az, hogy nyelvújítóink a 'nőnemű testvér, nőtestvér' fogalom kifejezésére, a német Schwester megfelelőjéül 1840 táján megalkották a nővér szót. Ez hasznosnak látszott, mivel nem tartalmazott egyúttal korviszonyítást is, s így nem bolygatta meg a hagyományos néne - húg elnevezéspár tagjait. Lassacskán azonban a nővér egyre inkább az 'idősebb nőtestvér' jelentését öltötte magára, leginkább azáltal, hogy nénjét az öccse - legalábbis társaságban - tapintatból nővéré-nek kezdte nevezni, nem akarván nyíltan öregbíteni a néném formával. Csakhogy így egyrészt - ha nem is általános érvényűen - a nővér jelentéséhez is hozzákapcsolódott az 'idősebb' jelentésmozzanat, másrészt pedig ennek következtében a húg - néne egyensúlya végzetesen megromlott, ugyanis a nővér egyre inkább elfoglalta az utóbbinak a helyét. S mivel ráadásul a néne jelentésével részben rokon értelmű néni és nagynéni keresztező hatása is érvényesült, s tovább "öregítette" a néne szót, voltaképpen nem csodálkozhatunk azon, hogy a néne, néném formák elveszítették egykori vonzerejüket, s már csakugyan illik rájuk a megbélyegző utalás: kiveszőben lévő.
Van-e hát jövője a néne szónak? Nem tudom, de szeretném, ha lenne. Ha az öcs - báty(a) szópár tagjai lényegében ellen tudtak állni a szintén a nyelvújítók által alkotott, hasonló jellegű fivér rohamának, miért ne sikerülhetne ez a húg - néne kettősnek is? Reménykedjünk!