Mentesítő járat

Modellszámítások szerint ugyanis századunk végére az Északi-sarkvidék (az Arktisz) már fél éven át hajózható lesz, ellentétben a mostani, néhány napos időszakkal. Az Amerika északi részét (Alaszkát), Grönlandot, Európa sarki területeit (Lappföldet, a Novaja Zemlját, azaz az Új-földet) és Szibéria északi részét magában foglaló, részben valamelyik kontinenshez tartozó, részben szigetekből álló, jéggel borított Arktiszt az igen hideg éghajlat jellemzi. Az évi középhőmérséklet -10 és -20 Celsius-fok között ingadozik, s a zord hideg miatt mélyen átfagy a talaj. Fák képtelenek meggyökerezni benne, a nyáron kizöldülő mohákból és zuzmókból álló növényzet alkotja a gyér növényvilágot. A rendkívül hideg (nemritkán a -50 Celsius-fokot is elérő) telet alig ellensúlyozza a rövid ideig tartó és gyenge nyári fölmelegedés. De azokban a napokban, amikor a nap melengető sugarai megolvasztják a vastag jégtakarót, a tundra növényeivel együtt megélénkül a sarki hajózás is.
Jövőre lesz harminc éve, hogy az Arktyika szovjet jégtörő - a világon elsőként - elérte az Északi-sarkot. Az oroszok azóta is tartják elsőségüket a jeges-tengeri hajózásban. És úgy fest, hogy egyre könnyebb lesz a dolguk a sarkvidék fogyatkozó jege miatt. Az elmúlt tizenöt évben a nyári olvadás idején a jég területe 1,3 millió négyzetkilométernyivel kevesbedett, vastagságából negyvenszázaléknyit veszített. Ezt használják ki egyre következetesebben az orosz hajósok, hiszen légvonalban az északi vizeken át rövidebb úton közelíthetők meg Európából Kína, Korea és Japán kikötői. (Ha a hajók az északi orosz partok mentén haladnak, harmadannyival kevesebb utat kell megtenniük, mint ha a Szuezi-csatornán kelnének át. Hasonló a megtakarítás akkor is, ha az északnyugati átjárón teremtenek összeköttetést az Atlanti- és a Csendes-óceán között, nem pedig - mint hagyományosan - a Panama-csatornán át.)
A sarki nyár beköszöntével megélénkül a hajóforgalom a jeges-tengeri vizeken. Elöl az orosz jégtörők haladnak, óránként hét kilométeres sebességgel, nyomukban a különböző zászlók alatt hajózó kereskedelmi hajók. Hogy a vállalkozást még gazdaságosabbá tegyék, legújabban tartályhajókat alakítottak át jégtörővé. A hetvenezer tonnás acélmonstrumok különleges erős tatrésszel (hátsó résszel) készülnek, amellyel - hátrafelé haladva - nyolcvan centiméter vastag jeget is képesek áttörni. (Orr-részükkel csak harminc centiméter vastag jéggel birkóznak meg.)
Ami a hajózóknak jó, az a jegesmedvéknek veszedelem. A kanadai Hudson-öböl medvéi számára nehéz helyzetet teremt az olvadás. Az öbölben élő fehér bundás, hatalmas mackókra épp a melegebb sarki nyár nagy fenyegetés. Ezt az időszakot a parton töltik, a sivár szárazföld azonban nem nyújt nekik elég élelmet. Koplalnak tehát, amíg ismét be nem áll a jég, és azon át el nem indulhatnak fókára vadászni. (A jegesmedvéknek a jég nyílásainál levegőző fóka a fő táplálékforrása.) A bajt az okozza, hogy napjainkban már nagyobb sávban elolvad a jég, és persze tovább tart a víz újbóli befagyása is. Némelyik kiéhezett mackó, amikor már nem bírja tovább korgó gyomorral elviselni a várakozást, megpróbálja átúszni a szárazföldet a jégmezőktől elválasztó, mintegy 250 kilométer széles, nyílt vizet, sikertelenül. Eddig négy, ilyen módon elpusztult állatról tudnak a hatóságok, félő azonban, hogy egyre többüket viszi el a rendellenes olvadás.