Minden héten Megasztár

Persze, azért nem erről van szó. Hanem arról, hogy a jobbára felső tagozatos iskolásokból álló szavazóközönség kit szeret és kit nem. A cingár, feminin tinifiúcskákat nagyon szereti: Palcsó Tomi, Torres Dani, Puskás Peti túlságos előrehaladása nyilvánvalóan nekik köszönhető. Puskás Petit például meglepő külseje, mintegy negyvenöt kilós robbanékonysága és kétségtelenül meglévő színészi tehetsége egészen a középidőkig röpítette, pedig néha olyan hamisan énekelt, hogy a néző feljajdulva nyúlt a távkapcsoló után.
Mindenekelőtt Rúzsa Magdi tehetségét látom átütőnek, ő úgy énekel, hogy a szív beleremeg. De Szabó Eszter, Varga Ferenc, Póka Angéla teljesítménye is meggyőző. Hogy ki nyeri meg a versenyt, az a hetedik-nyolcadikosok kegyén múlik; reméljük, jól döntenek. Jó ötlet volt a műsorkészítők részéről, hogy a zsűri legalább valamelyest korrigálhatja a nézői szavazás baklövéseit. Ennek köszönhetően eddig még nagy katasztrófa nem történt. (Talán Hoffmann Mónika kiesését kivéve.) Hát igen, nem csak a jó hang számít, mint ahogyan Baktai Anikó példája mutatja: kevés a gyönyörű, hatalmas hang, ha az egyéniség szürke. (Sok régi, megfáradt, más csatornákon futtatott "sztárunk" persze még ekkorka egyéniségnek is örülhetne, hangjáról meg még csak nem is álmodhat.)
A néző sajnálja a kiesőket. Akik mosolyogva eljátsszák, hogy oda se neki. Talán csak az igazán aranyos, roma villamosvezető volt őszinte, amikor könnyekben fürdő, bánatos arccal énekelte a búcsúdalt. Nem lehet könnyű visszaülni a vezetői fülkébe. Talán nem is teszi meg. És lesz belőle egy csalódott, elégedetlen, alkalmi fellépesekből élő, meg nem értett művészféleség, mint ahogyan a többségük azzá válik. Oláh Ibolyán és (talán) Rúzsa Magdin kívül nagy felfedezés nincs köztük. Bizonyára elboldogul a pályán a régiek közül Tóth Vera, Gáspár Laci és Caramel, a mostaniak közül még egy-kettő, a többieknek pedig két év múlva már a nevére sem emlékszünk. Nem valószínű, hogy meg tudnak birkózni a szórakoztatóipar hideg, kemény és kegyetlen gépezetével, a többi tévécsatorna ellendrukkerségével s a nagyérdemű felejtésével.
Úgyhogy két év alatt sok három Megasztár, noha, gondolom, fél- vagy egy év múlva már itt lesz a következő. Ettől persze még jó a műsor, a zsűri kiváló, élvezhető és kellemes az egész. De az emberek már nem beszélnek róla másnap a buszon vagy a munkahelyen. Csak egy műsor a többi között.