Nyelv, amelyben nincs sem múlt, sem jövő

A piraha nyelv a hiányaival hívja föl magára a figyelmet. Nincsenek benne számok és színek, sem bonyolultabb rokonsági kapcsolatokat kifejező szavak. Nem létezik többes szám, nincs külön "én" és "mi". Nincs múlt és jövő idő. Egy mondat egy esemény, nincs, mint más nyelvekben, a függő beszédhez hasonló beágyazás.
A szerző, Daniel Everett antropológus állítása szerint mindez megkérdőjelezi Noam Chomsky híres "univerzális nyelvtan"-elméletét, amely szerint minden létező emberi nyelven bármilyen bonyolult gondolatot ki lehet fejezni, s a gondolkodásunk nem függ attól, hogy milyen nyelven beszélünk. Everett 27 évvel ezelőtt kezdett el a pirahákhoz járni, és összesen hét esztendőt töltött el közöttük. Különös, hogy bár a pirahák 200 éve érintkeznek portugál kereskedőkkel, kultúrájuk tökéletesen érintetlen maradt: nem hajlandók megtanulni írni, olvasni, számolni. Ugyanakkor más tekintetben nyitottak, mert például adósságaik fejében a kereskedőknek felajánlják asszonyaikat, leányaikat.
Pléh Csaba nyelvpszichológus szerint külön kell választani a szegényes szókincset és a nyelvtani hiányokat. Több olyan népcsoportot is ismerünk, amelyek nyelvében a színek vagy a számok megnevezései nem szerepelnek. A színnevek a szövő-fonó népeknél alakultak ki, hiszen ők színezték a fonalat, szükségük volt e tudás megjegyzésére, átadására. Az igazán izgalmas kérdés azonban a nyelvtan. Az a szerkezet hiányzik ezeknél a nyelvi csoportoknál, amelyben a főmondat a beszélő érzéseire, gondolataira, szándékára utal. Például: "Tudom, hogy...", "Azt hiszem, hogy..." Sokak szerint ez a típusú "hogy" szerkezet eleinte minden emberi nyelvből hiányzott, s körülbelül húszezer éve mehetett végbe egy olyan kulturális fordulat, amikor szükségessé vált az elképzelések, érzések finom egyeztetése.
Az, hogy e fordulat a piraháknál nem történt meg, valóban kétségessé teheti azt az elméletet, hogy a nyelvtan az idegrendszerbe programozott és velünk született biológiai jegy, de nagyon jól összefér azzal az elképzeléssel, amely szerint a mai nyelv két tényezőn alapszik: az egyik a biológiai meghatározottság, a másik viszont a kulturális hagyomány. Ha tehát a pirahák kultúrája olyan irányban változna, hogy szükségük lenne a beszélő hozzáállásának minősítésére, az ő nyelvükön is ki lehetne azt fejezni.
(A Kossuth rádió Szonda című műsora nyomán)