Eladó is, meg nem is

Százötvenmillió forintért hirdette meg Géró György faszobrász özvegye férjének helvéciai udvarházát és hagyatékát. Mi állhat a háttérben? - tudakolta munkatársunk a helyszínen.

KultúraTanács Gábor2006. 05. 19. péntek2006. 05. 19.
Eladó is, meg nem is

Csodás hely. A műhelyeket, kemencét és udvarszínházat, valamint a művész által készített bútorokat és szobrokat is magában foglaló épületegyüttes gyönyörű - csak éppen senki nem tudja, mit lehetne kezdeni vele.
- A férjem nehéz ember hírében állt, aki képtelen a megalkuvásra - meséli Géróné Törzsök Enikő. - Ugyanakkor csupa szív és lélek volt. Iszonyú összegeket érő bútorokat ajándékozott el, ha szeretett valakit. De dobott ki innen megyei titkárt is.
Géró György 1984-ben kezdte építeni ezt a gyönyörű házat egy olyan technikával, amely már kiveszőfélben van. Sehol egy sarok, a falak nem simák, hanem a folyóparton hullámzó iszap formáit idézik. Szobrok és kézzel faragott bútorok mindenhol; és ez még csak a lakóépület. Az udvaron árnyas ligetben kis kuckók, fatörzsre épített búvóhelyek. A tárgyak mind egyetlen ember messziről felismerhető kéznyomát viselik - vagy, a csoda tudja, talán nem is emberét, mert mintha természeti erők formáltak volna mindent éppen ilyenre, medvék marták formára a fát, fecskék csepegtették a falakat.
Ez a meseszerű hely mégis felemészti az özvegy pénzét. Géró György ugyanis saját kedvére épített itt mindent. A sokgyermekes szegény családba született fiú tizenhárom évesen Pestre szökött, a Csepel Műveknél dolgozott, miközben kézművességet és színészetet is tanult. Nem volt jó csepűrágónak, állítólag Major Tamás mondta neki: ne legyél színész, se költő, mert azok mindig éhesek. Azt már az özvegy teszi hozzá, aki számos színészt látott vendégként megfordulni az udvarházban, hogy Majornak igaza volt. De nemcsak művészbarátok ettek itt, hanem megyei és önkormányzati notabilitások is, akikhez a faszobrász halála után hiába fordult Törzsök Enikő. A hagyatékot és az épületet egyben tartani nem könnyű dolog.
- A nádtetőt cserélni kellett, a falak meszelése és újratapasztgatása egy vagyon, a fafaragásokat portól és párától is óvni kellene - sorolja az özvegy.
Géróné Törzsök Enikőnek van szakmája és saját jövedelme, de ez is kevés az udvarház fenntartásához. Logikus gondolat: termelje ki a létesítmény saját fenntartási költségeit - de hogyan? Ott a színpad, lehetne táboroztatni kézműveseket, színjátszókat, de előadások tartásához már túl messze van a hely. Szállás csak három kilométerre innen található. Birodalmának ilyen áruba bocsátását bizonyára maga Géró sem nézné jó szemmel: soha életében nem tett engedményeket a világnak, és hagyatéka is ezt a kompromisszumképtelenséget tükrözi. Idegen a wellness a hely szellemétől, ide nem lehet csapatépítő tréninget szervezni. A szakminisztérium nem támogathatja a hagyaték megmentését, mert nem autentikus népművészetről van szó.
Az özvegy maga sem tudja, tényleg eladná-e a házat. Valószínűleg nem. Géró György meghalt, ezért nem kellett megalkudnia életműve védelmében, a feladatot nagyvonalúan itthagyta nekünk. Nyűglődjünk mi vele.
Csak ne lenne olyan szép.

Ezek is érdekelhetnek