Mozaik

Ragasztók ragasztója
Amerikai kutatók már régebben fölfigyeltek a Caulobacter crescentus baktériumfajra, amelyet erős vízsugárral sem lehet lemosni például az üvegről. Azt is tudták róla, hogy folyamokban él, és különleges tapadóképessége folytán megtartja magát a víz sodrásával szemben a meder legkülönbözőbb részein. Az Indianai Egyetem kutatóinak most sikerült kideríteniük, hogy a caulobacternek van egy nyúlványa, amelynek korongszerűen kiszélesedő végét erősen ragadó réteg fedi. A réteg elemzéséből megállapították, hogy az ebben lévő cukormolekula-láncok okozzák a különlegesen erős ragasztó hatást. Ha a mi egyforintosunkkal azonos felületet vonnánk be a baktériummal, akkor ezen olyan hatalmas tapadó erő létesülne, amellyel négy-öt tonna, azaz egy felnőtt elefánt súlyával azonos terhet lehetne megtartani. Mivel pedig ez a "baktériumragasztó" vizes közegben hat, nemcsak ipari vagy háztartási ragasztóként lehetne hasznát venni, hanem a sebészetben vagy műfogsorok rögzítésében is.

Háromezer-ötszáz éves játék
Ókori előkelőség múlathatta az időt a fáraók korában azzal a táblás játékkal, amelyre mostanság bukkantak spanyol régészek az egyiptomi Luxorban. A szenet nevű játékot egy márványtábla és tíz-tíz hengeres, kis rúdban végződő bábu alkotta, amelyek szintén márványból készültek. A játékszabályokat homály fedi, az azonban szinte bizonyos, hogy a főrangú tisztviselő, akinek sírjában megtalálták, igen kedvelhette.