Pontvadászat

Na jó, elmondom, miről van szó, még akkor is, ha a nevek megváltoztatása ellenére is egyértelművé válik az olvasó számára, hogy kiről és miről beszélek. Van nekem egy MARST-kártyám, mellyel (akár akarom, akár nem) gyűjtöm a MARST-pontokat, ahányszor a Kagyló benzinkútnál tankolok, akár a DecModell's nevű gyorsétteremben kapok be valamit. Nincs túl sok pontom, és ráadásul bárányhimlős is régen voltam, de azért kaptam egy egyoldalas levelet, melyben figyelmeztetnek, hogy megéri elővenni a MARST-kártyámat, és ellátogatni egy DecModell's étterembe, mert mostantól az új DogTestű DecMenü megvásárlása esetén is beválthatom a MARST-pontjaimat. Innentől kezdve idézem, igaz, névváltoztatásokkal az eredeti szöveget: "A DogTestű-ben az a legnagyobb, hogy az íze épp olyan óriási, mint amilyen hatalmas a mérete! Belegondolt már, mennyire másképp is alakulhatott volna a világ története, ha a DecModell's már 9800 évvel ezelőtt kitalálja a DogTestű-t? Az is elképzelhető, hogy az ősemberek egyszerűen nem vadásztak volna tovább a legnagyobb falatokra, s így akár ma is élhetnének köztünk hatalmas, gyapjas szőrű mamutok. S bár pár dolgot át kellene alakítanunk a környezetünkben, mégis az lenne ám csak a vidám, gondtalan élet!"
Szerintem is. Szóval kezdjük az elején! Belegondoltam: valóban másképp alakulhatott volna a világ sorsa, ha valaki már 9800 éve kitalálja a DecModell's-t? A válaszom: igen. Mert ha valaki egy 9800 évvel ezelőtt már kitalált DecModell's étteremben kitalálja a DogTestű-t, az nem egy nagy kunszt. A kis falatok és a közepes falatok mellé kellenek az óriási falatok. Ehhez nem kell óriási ész. De a kőbalták és a kovakövek idején kitalálni egy DecModell's-hálózatot, az igen! Az már döfi!
Elképzeltem a vadászatra induló ősemberhordát, ahogy elköszönnek a férfiak az asszonyaiktól és a gyermekeiktől, hogy majd este jövünk, és elindulnak ledöfni a vacsorát. A gyerekek természetesen utánuk kiáltanak, hogy "Apa, ne felejts el beugrani a DecModell's-be, és hozzál nekem legalább egy adag sült krumplit!" Az apák pedig visszaszólnak: "Dehogy felejtem el, kicsim, mi is ott ebédelünk!" És nekivágnak a kietlen pusztaságnak meg a sziklás hegyeknek.
Útközben megéheznek, és valóban beugranak egy DecModell's-be, és jól teletömik magukat DogTestű-vel, sült krumplival, és bedobnak rá még egy kis fagylaltot is. Pénzük ugyan egy szál se, de akkoriban nem is adnak ilyen kicsinységekre, hiszen nem számít más, csak a MARST-pontok gyűjtése, meg hogy minél több óriási DogTestű fogyjon. Kiballagnak a DecModell's-ből, megropogtatják a tagjaikat, aztán egyikük beszól: "Tudjátok mit? Fenébe a fárasztó vadászattal! Én már jóllaktam, visszamegyek, és viszek az asszonynak is két DogTestű-t, meg a gyerekeknek is, oszt annyi!"
Ha erre gondolt a kis reklámszöveg kitalálója, igaza van: másképp alakult volna a világ története, hiszen ha nyitva voltak a DecModell's éttermek, és volt is DogTestű bőven, tényleg nem hajtották volna magukat, a mamutvadászat megszűnt volna, és sok-sok mamut megmaradt volna. Valóban boldogabb lenne az emberiség, mert csak azok az emlősök és emlőtlenek pusztultak volna ki, amelyekből a DogTestű-t készítik, a mamutok pedig ma is élnének, amíg ki nem halnak. Mi pedig tényleg átalakítanánk pár dolgot az életünkben. Például olyan villamosokat terveznénk, melyre mamutok is fölszállhatnak, és olyan bevásárlóközpontokat építenénk, amelybe a mamutok is bemehetnek. Igaz, egy ilyen már van Budapesten, a Széna téren, de valami miatt mégis a bejárat előtt álldogál az az egy szem mamut. Talán, mert nem akar enni az épületben található DecModell's DogTestű DecMenüjéből.