Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Darwin evolúciós elmélete szerint az élet kialakulásának nyitja, hogy a magasabb rendű szervezetek (amelyek csúcsán az ember áll) az alacsonyabb rendűekből fejlődtek ki, fokozatos átalakulás útján. Ez azonban szöges ellentétben áll az úgynevezett teremtéselvű (kreacionista) fölfogással, amely szerint az életet Isten teremtette, mégpedig nemek (fajok) szerint, és azzal az alkalmazkodóképességgel, amely lehetővé tette sok évezredes fennmaradásukat. (Például napjainkban tizenötezer almafajtát tartanak számon a világon, azonban ezek mindegyike ugyanahhoz a "nemhez", azaz fajhoz tartozik, amely - biológiai lényegét tekintve - ma is ugyanaz.)
Kampis György tudományfilozófus a héten tartott előadást a Mindentudás Egyeteme sorozatában Újra győz az evolúcióelmélet? címmel. A kérdőjel nyilvánvalóan arra a vitára utal, amely napjainkban lobbant föl ismét a teremtés, illetve az evolúció hívei között. Nem véletlenül, hiszen a fölvetés mögött egy világ áll, pontosabban kettő: az isteni mindenhatóságot elfogadó idealista, illetve az azt tagadó materialista világszemlélet, amely utóbbi az anyag mindenhatóságát vallja. Ez még akkor is igaz, ha léteznek a két fölfogás közötti, úgynevezett teista nézetek, amelyek elfogadják ugyan Isten szerepét a teremtésben, de ezzel el is vetik további fennhatóságát, és helyt adnak az anyag önfejlődésének. Vagy pedig úgy tekintik a Teremtőt, mint aki maga is részese az anyag fejlődésének, sőt: Isten maga az evolúció. Ezek a fából vaskarika típusú elméletek azonban - végső lényegüket tekintve - az anyag fennhatóságát ismerik el Isten ellenében.
A nemzetközi és hazai tudós társaságok, amelyek zöme a darwini evolúció pártján van, elsősorban a protestáns fölfogású tudósokkal, filozófusokkal állnak vitában. Fundamentalistáknak tartják őket, akik mereven ragaszkodnak a Bibliában leírtakhoz. A protestánsok válasza erre az, hogy ha a Szentírás igazságait kényünk-kedvünk szerint értelmezzük, Isten megismerése, mindenhatóságának elismerése ellen teszünk. Az ellen, aki ura az ember örök sorsának is. Ami pedig az evolúciós tan tudományos bizonyítékait illeti, azokat nem tartják meggyőzőnek, és ezek ellenében fölhozzák a maguk - szintén tudományos - bizonyítékait. Mert a teremtéselvűség (kreacionizmus) és a fejlődéselvűség (evolucionizmus) elsősorban nem hitvita, hanem két különböző fölfogás, világunk megismerésére irányuló kutatómunka egymásnak feszülése a tudomány eszközeinek és eredményeinek fölhasználásával.
Az utóbbi időben az Egyesült Államokban megsokasodtak a teremtéselvűség hívei. Napjainkban angliai térhódításuknak lehetünk tanúi, ahol egy bizonyos John Mackay tart előadássorozatot középiskolákban és egyetemeken. Az ausztrál geológus arról győződött meg, hogy kutatásai során olyan csontmaradványokat (fosszíliákat) ásott ki a föld mélyéről, amelyek egyértelműen cáfolják az evolúciót, ráadásul azt is bizonyítják, hogy a bibliai özönvíz valóban bekövetkezett. Mi még messze vagyunk az ilyen típusú előadássorozatoktól. Pedig, pusztán annak okán, hogy hallgattassék meg a másik fél is, a teremtéselvűség és a mellette álló tudományos érvek megismertetése nagyobb közfigyelemre lenne jogosult.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu