Anyanyelvi őrjárat

A téma, amellyel ma foglalkozom, egyszer, évekkel ezelőtt szerepelt már az Anyanyelvi őrjárat témái között. Akkor "Idős veterán, tizenéves tinédzser" című cikkemben azt mutattam be a címbeli példák segítségével, hogy a fölösleges jelzők nemcsak szószaporítóvá teszik beszédünket, írásunkat, hanem akár meg is téveszthetik azt, akihez intézzük szavainkat. Mint akkor említettem, ebben a hibában leledzik az idős veterán kifejezés is. Ez a formula a maga fölösleges jelzője, az idős szó hatására azt sugallja, hogy van másfajta, más korú veterán is, mint idős, holott maga a veterán szó már eleve idős embert, öreg, kiszolgált katonát, régi harcost jelent. A jelző tehát nemhogy megkönnyítette volna, hanem inkább megnehezítette a megértést. Most, csaknem egy évtized elteltével úgy érzem, ismét legfőbb ideje néhány példával szemléltetni, hogy egy-egy fölösleges jelző milyen veszélyek forrásává válhat.
Kezdem mai címadó példámmal, a háromfős trió-val! Egy megyei lapunkból való ez a mondat: "A háromfős trió tagjainak sem volt teljes a szerencséjük, ugyanis a bankautomatáknál aránylag jó minőségű fényképfelvételek készültek róluk."
Bár a trió még idegen szónak számít nyelvünkben, úgy vélem, eléggé ismert már ahhoz - a hazánkban négy évtizeden át kötelező orosztanítás következtében különösen -, hogy tudjuk, valami olyasmit jelent, ami háromból áll: három hangszerből, három zenészből vagy énekesből, három bármilyen egyéb foglalkozású személyből. Ha viszont ennek ismeretét feltételezzük, akkor semmi értelme a nemzetközinek számító trió szó elé odailleszteni a háromfős jelzőt. Valaki még arra gondolhat belőle, hogy akkor bizonyára léteznek nem három, hanem négy vagy öt főből álló triók is. Szükségünk van ilyen balhiedelmek elterjesztésére? Ugye, hogy nincs!
Megzavarhatja, elbizonytalaníthatja az emberek nyelvérzékét az elmaradt restancia kifejezés használata, vagy ahogy én érzem, terjedése is. A bűnös alighanem egy rádiós reklám, amelyben ez a meglepő kérdés hangzik, illetve hangzott el nemegyszer: "Van-e elmaradt restanciája?" Egy reklámszakembernek, akinek munkájából következőleg kötelessége helyesen bánni a szavakkal, tudnia illene, hogy a restancia, ez a latin eredetű, pontosabban latin elemekből alkotott szó már eleve azt jelenti: 'hátralék, el nem végzett, elmaradt munka'. Ha a reklám megszövegezője ezt tudta volna, akkor világos lett volna számára, hogy elmaradt restanciáról beszélni ugyanolyan, mint háromfős trió-t emlegetni a puszta trió helyett.
Végül, számos más példát mellőzve, egy olyat idézek, amelyben már nem is csupán ismétléssel, hanem háromszorozással szembesülünk. Egy szakkönyvből írom ide a következő mondatot, de az abban található, bennünket érdeklő példa máshol, más helyütt is előfordul: "1840-ben elkészültek a kastély fürdőszobái, a vízöblítéses angolvécék és állítólag a világítás is."
Tessék elismerni, ez már valóban triplázás, hiszen vécé szavunk angol eredetű betűszó (water closet), amely már önmagában is azt jelenti: 'vízöblítéses illemhely'. Ehhez az angol jelző már voltaképpen fölösleges, s ha még az is ott áll előtte, hogy vízöblítéses, akkor erről már jogosan juthat eszünkbe Kazinczy Ferenc Írói érdem című epigrammájának következő sora: "Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés."
Hozzáteszem: az ilyen méretű fecsegés már nem is csak üres, hanem, mivel elbizonytalanít bennünket a szavak jelentését illetően, ártalmas is.