Forró napok az Operában

Hőség elől menekül az ember az utcáról hűvöst adó fedél alá. Azt nem lehet mondani, hogy a sugárúti palotán belül fagyos volna a légkör. Ellenkezőleg: a kintihez hasonló forró hangulat uralkodik odabenn is (és ezt még csak nem is kell képletesen érteni). Egymás kezébe adják az emberek a kilincset, a miniszteri biztos naptárában alig találni szabad helyet az újabb és újabb vendégeknek. Ha valaki idecsöppenne az ismeretlenből, biztosan megkérdezné, mi zajlik itt.
- Tényleg: mi is történik? - tudakoltuk Vass Lajostól, a Magyar Állami Operaház két hete kinevezett miniszteri biztosától.
- Ha nagyon lírai lennék, azt mondanám, azért jöttem, hogy lefaragjam a márványtömbről a felesleget. Igazából azonban nyugalmat és ösztönző alkotói légkört szeretnék teremteni. Mindenki jókedvűen járjon be ide, és vegye komolyan a munkát. Ehhez az szükséges, hogy az emberek ne féljenek egymástól és a vezetőktől sem. Merjenek beszélgetni, véleményt formálni, javaslatot tenni.
- Eddig féltek?
- Nem lenne szerencsés visszafelé mutogatni. A jövőben a tudásnak és a minőségnek kell meghatároznia a kapcsolatainkat s a mások iránti tiszteletet is.
- Azt nem mondhatnánk, hogy beült a vezetői székbe és máris hátradőlhet. Nagy felelősség és teher szakadt az ön nyakába. Rögtön elvállalta vagy gondolkodott rajta?
- Egy éve már felvetődött, hogy a dalszínháznak más formában kellene működnie és más módszerekkel kellene építkeznie. Még a pályázat kiírása előtt szóba került a személyem, mivel a kultuszminisztériumban sok egyéb mellett az operaház ügyeivel is foglalkoztam. A felelősség és a teher valóban nagy. Hozzáláttunk egy hosszú távú koncepció, stratégia és struktúra kidolgozásához. Készül az új szervezeti és működési szabályzat, a szakszervezettel pedig a kollektív szerződéseket készítjük elő. Anyagi és személyi vonatkozásban is konszolidálni kell a társulatot.
- Van rá pénz?
- Az 5,3 milliárdos állami támogatás a bérre és a járulékokra sem elég. A gazdálkodást új alapokra kell helyezni, és olyan intézkedéseket kell hozni, hogy kevesebben is tudjunk hatékonyan dolgozni. Nyilván elkerülhetetlen lesz a több mint ezerfős közalkalmazotti állomány csökkentése.
- Az új miniszter, Hiller István egyértelműen kijelentette: nem pénzeszsákkal a hátán érkezik az Operába. Tényleg nem remélhet több támogatást?
- Pénzzel könnyű lenne csodát tenni, egymilliárdos elvonással már kicsit nehezebb. Sokkal egyértelműbb volna, ha az állam közölné az elvárásait és rendelne melléjük egy összeget.
- Nem így van?
- Nem. A javaslatokat most mi letesszük az asztalra.
- A szaktárca egyértelműen fogalmaz: igen az átalakításra, nem a felfordulásra. Megvannak az eszközei a feszültségek oldására?
- Attól kezdve, hogy beléptem ide, mást sem csinálok, mint hogy egy asztalhoz ültetem azokat az embereket, akik korábban nem szívesen álltak szóba vagy nem is beszéltek egymással. Nem gondolnám, hogy ez mindent megold, de a tárgyalásokhoz mégiscsak elengedhetetlen. Jó lenne, ha a pletykákat végre felváltanák a korrekt információk házon belül és házon kívül is.
- Hogyan fogadta a társulat? Nem volt olyan vélemény, hogy a leköszönő politikai államtitkár ejtőernyősként landolt a direktori irodában?
- Ezt ne tőlem kérdezze! Az a jó, ha mindenkinek van véleménye. Érzem a bizalmat, azon leszek, hogy megszolgáljam. Persze nem olcsó eszközökkel. Ahhoz, hogy rend legyen, népszerűtlen intézkedéseket is be kell vezetni. De én azokat is vállalom. Bátran kiállok a társulat elé, mindenkinek a szemébe merek nézni.
- A sok botrány után szerintem már senki nem ellenzi a változásokat. "Nálunk az operát a szakszervezet műveli a legmagasabb fokon" - ez a vélemény pedig a művészi munka kritikája is.
- Annyi butaság elhangzik... A szakszervezetnek az a dolga, hogy erősen és következetesen érvényesítse a társulat minden tagjának érdekeit, akár világhírű művész, akár színpadi munkás.
- Ha már a világhírű énekesek kerültek szóba, lát-e reményt arra, hogy hazacsábítsa a külföldön évtizedek óta sikert sikerre halmozó magyarjainkat?
- Nem volna rossz ötlet, ám hogy érdemi lépéseket tehessünk, ahhoz időben el kellene kezdeni a tárgyalásokat, a szerződtetéseket. De amikor még a jövő évadunk sincs véglegesítve, hogyan tervezhetnénk akár csak három-négy esztendőre is előre, ahogyan a világ nagy operáiban teszik; azt már hozzá sem kell tennem, hogy megfelelő anyagi biztonságban.
- Noha Szolnokon korábban művészeti menedzselésben sikereket ért el, hagyományt teremtett a zenei fesztivállal, két éven át színházat is igazgatott, azért az Operaház jóval nagyobb falat.
- Ezzel én is tisztában vagyok. Ha nincsenek az ön által is említett előzmények, akkor az Operaház környékére sem merészkedtem volna. Pusztán a kihívás miatt nem szoktam igent mondani valamire. Amit viszont most vállaltam, azt meg fogom csinálni.
- Nem kevés hozzá fél év?
- De. Ennyi idő alatt csak a legégetőbb változtatásokat lehet véghezvinni, ahhoz, hogy a jelentős változások érezhetők legyenek, két-három évad is kellene.
- Marad igazgatónak, vagy új pályázatot írnak ki?
- Minden ehhez hasonló konkrétumról még korai lenne beszélni.

Ki ő?
Vass Lajos Szolnokon született 1955-ben. Diplomát a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, az ELTE Bölcsészettudományi Karán, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett. Színházi pályafutását a szolnoki Szigligeti Színház szervezőirodájában kezdte, ügyvezető igazgatója volt a szolnoki Művelődési és Zenei Központnak, majd a Szigligeti Színházat igazgatta. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában közigazgatási, majd politikai államtitkárként dolgozott.