Nálunk járt a Hegylakó

- Miért éppen Magyarország?
- Véletlen. Az édesanyám Budapesten gyerekeskedett. Az édesapja, tehát a nagyapám volt ugyanis Belgium magyarországi nagykövete a háború után. Nagyon szeretett itt lenni, és az első élmények ugyebár meghatározóak. Mikor pár éve először vetődött fel, hogy Magyarországon fogunk forgatni, azonnal igent mondtam.
- Az új filmjével nem vállalt túl nagy kockázatot? Magyar a produkció, itt is forgatták, a rendezője elsőfilmes. Ugyanez a mozi Angliában vagy Amerikában sokkal meszszebb vinné az amúgy is jó hírnevét.
- Elolvastam a forgatókönyvet, s nagyon tetszett. A rendező ugyan élete első filmjét készítette, de rég nem láttam ilyen felkészült és biztos kezű filmest. A magyarországi forgatás lehetősége pedig erősen vonzott. Nemcsak azért, mert a mamám itt gyerekeskedett, hanem azért, mert a magyar filmesek a világon a legjobbak közé tartoznak. Technikailag ugyanazt nyújtják, mint a világon bárki, ötletben, kreativitásban, tehetségben azonban messze jobbak, mint a világ átlaga. A stáb tehetsége magával ragad, s engem is a legjobb teljesítményre késztet.
- Jó ezt hallani magyar fülnek, ha nem csak udvariaskodik. De ön amúgy is fegyelmezett színésznek számít, aki valószínűleg bárhol képes a legjobbat nyújtani.
- Amikor A harag napját forgattuk, rémes volt az időjárás és őrjítően kemény a munka. A forgatások után annyi erőm maradt, hogy visszamentem a szállásomra, készültem a másnapi forgatásra, s tanultam a szerepem.
- Eljátszotta már azt a szerepet az életében, amelyért valaha színész akart lenni?
- Hú, ez nehéz kérdés! Nem is tudok rá válaszolni. A Hegylakóval szerencsém volt, mert azonnal messze vitte a hírem, s egy csapásra befutottam. Ugyanakkor kicsit meg is határozta a pályám, mert azóta már-már csupa olyan szerepet kapok, ahol két világ, például az őserdő és a civilizált világ, vagy két értékrend, két kultúra között kell sodródnom vagy veszek el éppen. Most nem tudnám pontosan megmondani, hogy ez azért van, mert én ilyen vagyok magamtól, vagy a szerepek tettek ilyenné. De az biztos, hogy a civil életemben is mindig két- vagy többféle dolog között vagyok hol ez, hol az. Hol nagyon gyermeteg, hol halálosan komoly, hol nagyon felszabadult, hol feszes.
- Mint ahogy nem is két-, hanem ki tudja, hányféle dolgot művel még a színészet mellett. Mi mindennel foglalkozik?
- Tényleg sok mindent csinálok. Nem is tudom, mit kergetek, de képtelen vagyok leállni. Most éppen szállodát építek, de van egy filmforgalmazó cégem, foglalkozom ingatlannal.
- S amikor forgat, akkor a szünetekben lázasan nézi a tőzsdét, beszámoltatja telefonon az építés- és cégvezetőit?
- Á, dehogy! Amikor forgatok, amikor játszom, akkor semmi más nem létezik. Jó a csapatom, hiszen ezt másképp nem is lehetne megoldani. De, látja, ez a kettősség az, amiről beszéltünk. Üzletember és színész. Építési vállalkozó és művész.
- A lánya melyik vénáját örökölte?
- Eleonore inkább művész. De még csak 12 éves, s nem derült ki, mihez lesz később kedve. Azt az egyet már tudjuk, semmi olyasmihez, amihez korán kell reggel felkelnie.

Christopher Lambert filmjeiből
A harag napja (2006), Hegylakó 4. (2000), Újjászületés (1999), Fortress 2. (1999), Majd elválik (1999, Hercule és Sherlock (1996), A préda (1995), Mortal Kombat (1995), Fenegyerekek (1994), Hegylakó 3. (1994), Véres virágok (1993), Mesterfogás (1992), Hegylakó 2. (1991), A szicíliai (1987), Hegylakó (1986), Tarzan, a majmok ura (1984).