Rengések után, lávafolyam előtt?

A tűzhányó lapzártánkig ugyan nem tört ki, a föld azonban megmozdult, a legsúlyosabb természeti csapással sújtva a szigetet a 2004-es szökőár pusztítása óta.
- Arra riadtam fel, hogy az egész ház megremeg, franciaágyunk faltól falig ütődik a hálószobában - írta internetes beszámolójában az egyik túlélő. Sajnos sokaknak az eszmélésre sem maradt idejük, álmukban érte őket a halál. A Richter-skála szerinti 6,3-as erősségű rengés helyi idő szerint a múlt szombaton reggel következett be, több mint 5100 ember halálát okozva. Téglaházak tízezrei omlottak össze kártyavárként, csak a vasbeton építmények álltak ellen. A pusztítás azért is öltött ilyen méreteket, mert a katasztrófa a föld egyik legsűrűbben lakott területén következett be. A rengés Jogjakarta körzetében dúlt, és a tőle 15 kilométerre délre fekvő Bantulban követelte a legtöbb áldozatot. Szökőártól és utórengésektől tartva tízezrek töltötték szabad ég alatt a vasárnapra virradó éjszakát, és számos alkalmi kórházat is az utcákon, tereken állítottak föl.
Mivel a földrengés a Merapi tűzhányó körzetében következett be, kézenfekvőnek látszik az összefüggés a megélénkülő vulkáni működés és a katasztrófa között. Már csak azért is, mert a Merapi része annak a csendes-óceáni "tűzgyűrűnek", amely bolygónk egyik legmozgalmasabb vulkáni területe. Az ok: a Csendes-óceán alatti nagy kőzetlemezek (az eurázsiai, a fülöp-szigeteki és csendes-óceáni) ebben a térségben feszülnek-torlódnak egymásba. A vulkánok pedig éppen az egymásnak feszülő lemezszegélyek torlódásában állnak, felkiáltójeleiként a mélységben munkáló roppant erőknek. Igaz ugyan, hogy a mostani rengés központja a Merapitól több mint harminc kilométerre, a tengerfenékre esett, ami esetleg mégis megkérdőjelezheti a vulkánnak a földrengésben játszott szerepét, ahhoz azonban nem férhet kétség, hogy a felszín ezen a területen állandó mozgásban van.
Földrengés után, és egy még pusztítóbb vulkánkitörés előtt? Ez a kérdőjel magasodik az itt élők elébe, és egyelőre semmi jele annak, hogy túl lennének a veszedelmen. A nyugtalanságra az ad okot, hogy a Merapi kőzetolvadéka - kémiai összetevői miatt - a felszínre érve gyorsan megdermed. Ilyen állapotában pedig, főként, ha nagy tömegben tör a felszínre, elzárhatja a kráter kijáratát. Az így képződött lávadugó mögött - hasonlóan a dugóval lezárt, pezsgővel teli üveghez - egyre növekszik a nyomás a még folyékony kőzet (a magma) torlódása, valamint a felszín felé törő gázok feszítő ereje következtében. A hatalmas lefojtott erő kúpos kidudorodásokat okoz a megdermedt láván, s a folyamat mindaddig tart, míg a belső nyomás szét nem robbantja az ellenálló szilárd kérget (ki nem lövi a dugót). És ez okozhatja a bajt, attól függően, hogy milyen erejű a robbanás. (Egyébként Európa legforróbb vulkánjának, az Etnának is hasonló a természete.)
Hogy a Merapi milyen veszedelmes tud lenni, arra már két példa is volt az elmúlt évszázadban. Először 1930-ban hallatott magáról, amikor háromhetes csendes lávacsörgedezés után izzó gázfelhővel árasztotta el a környéket, ezerháromszáz ember halálát okozva. Másodszor 1994-ben tört ki, s bár az esemény már nem érte olyan fölkészületlenül a környékbelieket, mégis több mint hatvan áldozatot követelt. (Az izzó gázfelhő, amelynek hőmérséklete a 900 Celsius-fokot is elérheti, forróságával gyilkol. Az egyik legemlékezetesebb ilyen pusztítás a Martinique szigetén magasodó Mount Pelée vulkánhoz kötődik. A tűzhányó 1902-ben bekövetkezett kitörésekor mintegy harmincezer ember lelte halálát, amikor az izzó gyilkos gázok a vulkán szomszédságában fekvő St. Pierre városára zúdultak. Az éppen választásokra készülő településen egyetlenegy ember, egy föld alatti cellájában raboskodó elítélt maradt életben.)
A Merapi mostani viselkedése azt valószínűsíti a kutatók előtt, hogy lávadugó alakulhatott ki, amely folyamatosan növekszik. Egyéb jelek is utalnak a közelgő veszélyre, de biztosat senki nem tudhat. Előfordulhat például, hogy a vulkáni működés magától leáll, vagy a felgyülemlett magma és gáz a hegy oldalán képződött repedésekben talál utat, esetleg alkalmi keletkezésű mellékkrátereken át távozik. Nem tudni, mi lesz, csak a bizonytalanság biztos, tetézve immár egy pusztító földrengés tragikus élményével.