Visszhang

"Lehetséges, hogy tizenhét évvel ezelőtt, 1989. július 19-én, a szibériai Barguzinban Petőfi Sándor földi maradványaira talált a Morvai Ferenc által vezetett expedíció" - írja a Szabad Föld Múzeumba kerül a "Petőfi-koponya" című tudósítása. (2006. 24. szám - A szerk.) Ez az állítás viszont szinte bizonyosan az olvasó megtévesztése. Azt jelzi ugyanis, hogy a barguzini legenda mellett is komoly, szakmailag megalapozott érvek szólnak, hogy valamilyen érdemi vitahelyzet állna fenn a költő Szibériába hurcolásáról. Ez azonban nem igaz. A valóság épp az ellenkezője a B. T. szignójú cikk sugalmazásának. Mert egyelőre nincs semmilyen hitelt érdemlő adat arra nézve, hogy Petőfit a cári csapatok elfogták, majd Burjátföldre száműzték volna. Dienes András hatalmas, professzionális teljesítményt nyújtó, máig a téma alapművének számító monográfiája óta Petőfi halálának körülményeiről nem folyik tudományos vita, mivel nem került elő olyan új dokumentum, mely a segesvári történet újragondolására késztetné a szakembereket. Márpedig ameddig nincs tudomásunk arról, hogy a költőt Szibériába vitték, addig az ott talált bármiféle lelet hitelességének firtatása egyszerűen az abszurditások világába tartozik, amint erre - többek között - Fekete Sándor, a költő igazi biográfusa évekkel ezelőtt megannyi cikkben hívta fel a közvélemény figyelmét.
"Mindkét fél keresi tehát az igazát" - vonja le a konzekvenciát B. T. Megint tévesen, mivel azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy esetünkben szakmailag egyenlő bizonyítási potenciállal, érvkészlettel, adatmennyiséggel rendelkező felekről lenne szó. Holott a barguzini legenda hívei az elmúlt másfél évtizedben egyetlen hiteles okmánnyal sem tudták igazolni mind nevetségesebbé váló hiedelmüket, miként nem cáfolták Dienes maradandó hatású kutatásait sem. "A történetnek még koránt sincs vége" - írja a tudósítás szerzője. Ez bizonyosan igaz, hiszen a szibériai mesét időről időre valóban újraélesztik, kiváltképp uborkaszezon idején. De ennek, persze, a költő valóságos életrajzához az égadta világon semmi köze sincs. Mindössze fordulatos utóéletének mulatságos furcsaságait gyarapítja.
Balogh Ernő,
a Kritika főszerkesztője

*

Tényleg! Itt az uborkaszezon! Erre várt a Petőfi Egyesület, hogy nyilvánosságra hozza terveit. Tagjai már csak ilyenek: tizenhetedik esztendeje azon vannak, hogy félrevezessék az olvasókat és a közvéleményt. Ha nincsenek hitelt érdemlő adatok az 1848-49-es szabadságharc katonáinak hadifogságáról és szibériai elhurcolásáról, csupán közvetett bizonyítékok, akkor arról nincs is mit beszélni. Amit nem láttam, az nem volt... Nagy kár, hogy nem zajlik "szabályos vita" a két tábor között, holott néhány részletben épp Dienes leírásai szolgálnának alapul. De mi van akkor, ha Segesváron sem esett el Petőfi? Mi indokolta akkor, hogy tavaly nyáron ásatást akart végezni ott a "másik tábor"? Ezt meg hadd soroljam én egy "mind nevetségesebbé váló hiedelem" "mulatságos furcsaságai" közé.
B. T.