Krétakori hálószövők

Az egyik ilyen titok, hogy milyen állatok, növények éltek, mondjuk, százmillió évvel ezelőtt, mivel a borostyánkő sokszor kis élőlényeket zár magába. Nemrégiben például valószínűleg a legrégebbi hálószövő pókok maradványait találták meg Spanyolországban, korukat 115-121 millió évesre becsülik. Ezek szerint a pókok már akkor rovarokra vadásztak ragacsos csapdájukkal, amikor a dinoszauruszok lépteitől dübörgött a föld. A lelet azért lepte meg a rovarkutatókat, mert a százhúszmillió évvel ezelőtti földtörténeti korból (az alsó kréta korból) nagyon kevés olyan borostyánkő származik, amelyben élőlények lennének. Az újonnan talált pókokat a szakemberek egy új fajba sorolták.
Hálószövő pókok több mint százmillió éve élnek bolygónkon, és ráadásul nagy fajgazdagságban (ma 2847 fajukat ismerjük). Ilyen hosszú fennmaradásuk annak köszönhető, hogy hálójuk káprázatosan jól működik csapdaként. A háló készítése a külső, körbe futó fonállal kezdődik, ehhez rögzíti a pók sugarasan a fonalak vázát. Ezután alakítja ki a körben végigfuttatott hálószövetet. A hálót két különböző fonálból szövi: a sugaras váz erős, szilárdabb anyagból áll, míg a körbe futó gyengébb, ugyanakkor ruganyosabb, ragacsos képződmény. Ez teszi lehetővé, hogy a háló felfogja a nagy sebességgel nekiütköző rovarokat, és kiállja a csapdába esett préda vergődését. Mindez általában igaz a pókok hálókészítési technikájáról, a kutatók szerint ugyanakkor minden fajnak megvannak a maga speciális fogásai. Egyesek például a hálótest alatt létraként feszülő hálónyúlványt alakítanak ki a lepkék befogására. Ha ugyanis a rovar bekerül a hálóba, s közben szárnyait a hálónyúlvány "létrafokaihoz" verdesi, lepereg róluk a hímpor. Emiatt a lepke nem tud elrepülni, beleragad a hálóba.