Anyanyelvi őrjárat

Néhány napja egy hirdetési újságban lapozgatva ütötte meg szememet ez az egyik budapesti cég telephelyét jelölő cím: 3. ker., Kiscelli u. 74. Tehát már ez is! - hasított belém a felismerés, s a következő pillanatban már el is határoztam, hogy ezzel kapcsolatos gondolataimat megosztom a Szabad Föld olvasóival. Most meg is teszem.
Számjegyeink jelölésében már jó ideje egyre kevesebb szerep jut a római számoknak. Régen az évszámokat jobbára római számokkal jelölték, így: MDCCXVI. Ma ez 1716. A ma érvényes akadémiai helyesírási szabályzat 292. pontja szerint "római számokat következetesen csak néhány hagyományos esetben és csak sorszámnevek jelölésére használunk". Ilyen eset az uralkodók, a pápák és a kerületek megjelölése: IV. Béla, VII. Gergely pápa, III. kerület. Mint a cikkem elején említett példa bizonyítja, már ez sem érvényesül teljes egészében, hiszen a kerületek megjelölésében is bukkanunk már római szám helyett arab számra.
Más esetekre nézve a szabályzat, amelynek a korstílus változásával is számolnia kell, inkább csak tanácsol, mintsem előírna. Főleg olyan esetekben ajánlja a római számok használatát, amelyekben azoknak az arab számokkal szemben megkülönböztető szerepük van vagy lehet. Ilyen például a lakcímben az emelet megjelölése. Igencsak zavaró volna egy ilyenfajta jelölés: Irányi u. 8., 4. 7., mert itt az arab számok különböző szerepe nem érvényesül elég világosan. Ha tehát mód van rá, célszerűbb az emelet számát római számmal megjelölni, így: Irányi u. 8., IV. 7. Ugyancsak megkönnyíti a tagolást a római és az arab számok együttes használata ilyen esetekben: IV/3-as tábla, III/2-es körzet stb. Szívem szerint ugyanezt mondanám a hónapok megjelöléséről is, de magam is tapasztalom, hogy a születésünk időpontját is firtató adatlapokon olyan kitöltőformulával találkozunk, amely a hónap megjelölésére már eleve két betűhelyet szán, s ezzel szinte rákényszerít bennünket az arab számok kizárólagos használatára, valahogy így: 1932. 02. 13.
Egyéb területeken is az arab számok előretörését figyelhetjük meg. A XIX. század-ból egyre gyakrabban 19. század lesz, a IV/A osztályból 4/A. Még leginkább talán bizonyos szakterületek azok, amelyek szakmai hagyományként mindmáig őrzik szakkifejezéseikben a római számokat, például az orvosi nyelvben: X. agyideg, IV. ágyéki csigolya stb.
Összegezésül mit is mondhatunk? Ahol a szabályzat javasolja, vagy ahol kimutatható szerepe van, ott ajánlatos őriznünk, egyébként azonban sorsára bízhatjuk. Azoknak az olvasóinknak azonban, akik sajnálnák, ha a római számok veszendőbe mennének, vigasztalásul hadd mondjam: teljes kipusztulásától semmiképp sem kell félnünk, már csak azért sem, mert a különféle anyanyelvi játékokban sokféle szerepet tölt be pusztán azáltal, hogy az egyes római számjegyeknek betűértékük is van: M, D, C, L stb. Csupán néhány példa! Több olyan becézőnév is él nyelvünkben, amely teljes egészében római számokból tevődik össze: MICI, CILI, ILI, VILI, IMI, LILI stb. Hogyan lesz a CSACSI-ból SAS? Úgy, hogy elhagyjuk belőle a római számot (is) érő betűket! S ha befejezésül azt állítom, hogy egy-egy szavunk, szóalakunk akár egy teljes évszámot is magába foglalhat, ha a benne található római számok értékét összeadjuk? Ugye, akkor még meg is VIDÁMODNAK? (Remélem, észrevették, hogy a csupa nagybetűvel írt utolsó szavamnak az említett módon számított rómaiszám-értéke 2006!)