Rákócziék ágyúgyára

A műhely 1631 és 1648 között működött. Ez idő alatt négy öntőt alkalmazott a fejedelem. A műhelyben összesen nyolcvan ágyút és tíz harangot gyártottak. Az ágyúöntők először a formákat készítették el, majd lebocsátották azokat az öntőgödörbe, és betemették. Ezt követte a bronz öntése, a lehűtés, utána az öntvény kiásása és kiemelése, a forma kibontása, a bélvas kihúzása a csőből, az öntvény felületének letisztítása, végül a gyújtólyuk befúrása a csőbe. A nagyméretű olvasztókemencét hőálló, grafitos téglákból építették.
A régészek egyelőre egy nagyméretű, igen jó állapotban megmaradt, három részre tagolható épület falaira bukkantak, ám a nagy öntőgödör feltárására a későbbiekben kerül sor. A padlón megtalált, vörösre átégett foltról azt feltételezik, hogy a kemence helye lehetett, mivel erről a területről rengeteg kemencetégla került elő. Az épület környezete is számos érdekességet tartogat, onnan valószínűleg sok öntési melléktermék, műhelyhulladék kerül majd elő. Többládányi kifolyt bronzolvadékot és salakot emeltek már a felszínre. A sok értékes lelet közül figyelemre méltó a több mint harminc, épségben megmaradt XVII. századi kályhacsempe.