Több évezredes nemesítés

A mai Közel-Keleten körülbelül tízezer évvel ezelőtt az első búzatáblák teremtették meg a civilizáció alapjait. A kutatók sokáig azon az állásponton voltak, hogy a kezdeti nemesítések után viszonylag hamar sikerült a vadon termő növényt alkalmassá tenni emberi táplálkozásra.
Egy botanikus és egy növénygenetikával foglalkozó tudós viszont nemrégen arra a következtetésre jutott, hogy az első földművelők több ezer esztendőn át nemesítették a vad gabonát, mindig a legjobb tulajdonságú változatokat szaporítva tovább, míg az elérte végleges állapotát. A két kutató csaknem tízezer kalászt vizsgált meg, amelyek négy település ásatásain kerültek felszínre dél-kelet Törökországban és Szíria északi részén, vagyis azon a tájon, ahol a tudomány mai állása szerint először termesztettek búzát. A kutatók csak 804 esetben tudták teljes biztonsággal megállapítani, hogy a kalászok vadon termettek-e vagy már nemesítettek voltak. A régebbi településeken sokkal kevesebb volt a nemesített gabona, mint az újabb, ember lakta helyeken. Az egyik 10500 éves törökországi településen például csak a kalászok tíz százaléka volt egyértelműen nemesített. A kétezer évvel későbbi szíriai városban viszont már 36 százalékos volt ez az arányszám, s az ennél ezer esztendővel fiatalabb településen már 64 százalékra emelkedett. A tudósok ebből arra következtetnek, hogy a vadon élő növényeket eleinte csak a mutáció révén keletkezett kultúrnövények váltották fel, s ezeknek a további nemesítése hozta a fejlődést. Ma már több olyan bizonyíték áll rendelkezésre, amely szerint a földművesek először vadnövényeket termesztettek, és csak utána kezdtek hozzá a nemesítéshez.