Harácsból Mohács

Ha magyar ember ezt a nevet hallja: Mohács, elsőre biztosan nem a Duna menti szép kisváros képe villan fel benne. Mohács a haza önállóságának elvesztését jelenti, de kiterjesztve is a kudarc, a veszteség, a tragédia jelképe lett. Bár azóta 480 év telt el, nem változott a névhez fűződő gyászérzés.

KultúraUjlaki Ágnes2006. 09. 01. péntek2006. 09. 01.
Harácsból Mohács

Pedig a nándorfehérvári diadal idején, hetven évvel korábban úgy tűnt, az ország  örökre megszabadult a töröktől. A magyar királyság virágzott, csúcspontján Mátyásnak még hódításokra is futotta erejéből. A halálát követő időszakot azonban a káosz, a széthúzás, a harácsolás uralta. Ebben a végzetes esztendőben egy húszéves, tapasztalatlan, befolyásolható fiatalember, II. Lajos ült a trónon. Az európai terjeszkedés felújítása mellett döntő, ugyancsak fiatal, de rendkívül tehetséges II. Szulejmánnak könnyű dolga volt Magyarországgal. Hogyan is állhatott volna ellent a kiválóan felépített stratégiának, a jól képzett, óriási török seregnek az összehangolatlan, jóval kisebb létszámú s eleve kishitűen hadba induló keresztény csapat?
Így került sor 1526. augusztus 29-én a csatára, amelyben 25 ezer védő (10 ezer lovas és 15 ezer nagyrészt idegen gyalogos) állt szemben 80 ezer reguláris oszmán katonával. Másfél óra alatt dőlt el az ország sorsa. A magyar sereg megsemmisítő vereséget szenvedett, elesett a lovasok fele, a gyalogosok kétharmada, Tomori Pál fővezér, az esztergomi érsek és a püspöki kar, valamint 28 főúr, az ország legnagyobb birtokosai. És elesett maga a király is, a testőrségét vesztett, egyedül menekülő Lajos a megáradt Csele-patakba fulladt. (Napokig nem tudtak semmit sorsáról, de az ár visszahúzódása után megtalált tetemek között végül sikerült azonosítani holttestét. S szinte azonnal elkezdődött a legendaszövés: nem a patak, hanem a trónra törő Szapolyai vagy a Habsburgok gyilkoltatták meg.)
A szultán akadálytalanul jutott az őrizetlenül hagyott Budáig, amelyet kifosztott, felgyújtott, majd szeptember végén hazament, csupán néhány helyőrséget hátrahagyva. Kettős királyválasztás következett: néhány hét alatt Magyarország királya lett Szapolyai János erdélyi vajda, valamint Habsburg Ferdinánd is. A két uralkodó természetesen egymásnak esett, az ország két, majd három részre szakadt. Ezt Szulejmán kihasználta, s a Habsburgok ellenében "pártfogásába" vette Szapolyait. A törökök 150 évig maradtak, leírhatatlan pusztulást és kárt okozva Magyarországnak.