Tenere virágkora

Sivatag a sivatagban - így is nevezhetnénk az afrikai Szahara közepén fekvő óriási homoklapályt, amely nevét a forró égöv lakóitól kapta: tuareg nyelven a tenere szó jelentése sivatag. A mintegy négyszázezer négyzetkilométernyi, sívó homokvidék, melyben növény nem terem, állat nem él meg, Niger délkeleti területétől Csád nyugati részéig terjed. Évente összesen 25 milliméternyi csapadék esik erre a tájra, ahol a forró nyári napok hőmérsékleti csúcsa gyakran a 42 Celsius-fokot is eléri. Vizet a Szahara más sivatagi vidékeihez képest is nehezebb itt találni, a kutak több száz kilométerre vannak egymástól.

KultúraValló László2006. 09. 29. péntek2006. 09. 29.
Tenere virágkora

Ki hinné, hogy ez a ma élettelen homoksivatag hajdan virágzó kultúra színtere volt? Ki hinné, hogy erdők végtelenje uralta ezt a vidéket, s itt-ott emberi településeket rejtett? S ki hinné, hogy egykor hatalmas állatcsordák fürödtek az itt kanyargó bővizű folyókban és taposták a nedves fövenyt? Márpedig a sivatag közepén fölfedezett nyolc-tízezer éves sziklarajzok erről tanúskodnak. A vadászó - sőt: úszó! - alakokat ábrázoló primitív ábrázolások is bizonyságai annak, hogy emberek népesítették be a Szaharának ezt a részét. Emberek, akik településeken éltek, edényeket készítettek, folyókban úszkáltak és állatokra vadásztak. Elefántokra, vízilovakra és orrszarvúkra, amelyeknek ma már csak hűlt helyük van.
Az első sziklarajzokat egy francia utazó fedezte föl, még 1923-ban. Azóta sok hasonló lelet is előkerült, megerősítve a tényt, hogy a szaharai Tenerének volt egy zöld korszaka is, amikor növények, állatok és emberek népesítették be. A Kölni Egyetem két kutatója mostanság vállalkozott arra, hogy korszerű műszerekkel is (többek között szénizotópos kormeghatározó vizsgálattal) újra vallatóra fogja a Szaharában talált különös sziklarajzokat és az afrikai sivatag különböző pontjain talált egykori települések mintegy százötven leletanyagát. Emberi és állati csontmaradványokat, edényeket és különféle tárgyakat vizsgáltak át tüzetesen. Megállapították, hogy a Tenerének két, különösen száraz időszaka között volt egy hosszabb, hozzávetőleg háromezer éves virágzó, zöldellő korszaka.
Mintegy tízezer esztendővel ezelőtt a szárazságot heves esőzések váltották föl, amelynek során kizöldült a vidék, és hamarosan emberek népesítették be. A leletek tanúsága szerint halászattal, vadászattal, illetve növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, jól megépített településeiket nemzedékeken át folyamatosan lakták. A hétezer évvel ezelőtt kezdődő következő időszakban azonban kezdtek elmaradni a nagy esőzések, majd, mintegy kétezer éves erősödő aszály után, úgyszólván teljesen elapadtak az ég csatornái. Az emberek a vidék elhagyására kényszerültek, a Nílus már amúgy is zsúfolt partjaira költöztek, az egykor virágzó tájból pedig - Tenere lett.

Ezek is érdekelhetnek