Tévéjegyzet

Bevallom, sajnálom Kiszel Tündét. Mint ahogyan mostanában sajnálom Medveczky Ilonát is. És mindenkit, aki nem ismeri saját határait, valódi helyzetét, és soha nem vet magára pillantást kívülről, mások szemével. A különbség csak az, hogy Medveczky mögött mégiscsak áll teljesítmény, valóban ő volt egy korszak legjobb revütáncosnője Pesten. De nem több. Ezért aztán túlzás, hogy mostanában, újra felkapva, úgy viselkedik a nyilvánosság előtt, mint a nemzet nagyasszonya, mint a táncművészet etalonja, felkent papnője. De még ez is hagyján, hiszen a művészi önérzetet tiszteletben kell tartani. Azt viszont már kínos látni, amint azzal áltatja magát, hogy - hatvanon jóval túl - ő még ugyanolyan bombázó, mint harminc-negyven esztendővel ezelőtt. El kell ismerni, korához képest remekül tartja magát, csinos és nőies, de a hasig kivágott, csípőig felsliccelt, átlátszó ruhái ma már inkább szánakozó mosolyt, mint elragadtatást váltanak ki. Míg normális szabású és elegáns ruhákban valóban figyelemre méltó, szép idős hölgy lehetne. Végső soron azonban erre is csak anyósom kedvenc mondását tudom alkalmazni: mindenki maga tudja.
Kiszel Tünde persze teljesen más eset. Őt tényleg lehet sajnálni. Ez a butuska, mérsékelten csinoska, alapjában véve jóindulatú nő mára a média pofozógépévé vált. Láttam egy-két beszélgetős saját műsorát... Hát, mit mondjak, pontosan olyanok voltak, mint ő maga. Amúgy ez teljesen mindegy is, az ő médiabeli szárnyalásának semmi köze a munkájához. Sztárolását az a szerkesztői felismerés teszi lehetővé, hogy kell valaki, akinél minden néző okosabbnak és normálisabbnak érezheti magát. Próbálkoztak már fiatalabbal is, de a szőke Kelemen Annácskát lustasága és érdektelensége nem teszi igazán alkalmassá a szerepkörre. Na, Tünde aztán nem lusta. Ahogy lehet, ugrik, nyomul, mint egy tank, semmiféle szégyenérzete sincs. Képes volt belemenni ebbe a végtelenül gusztustalan történetbe biszex vagy annak látszó fiúcskákkal, akik ketten nincsenek annyi idősek, mint ő. Végignéztük a nyálas love storyt az egyik nyafka senkivel, most bontakozik a következő a másikkal. A TV2 gyakran meghívja műsoraiba, ahol a műsorvezetők alig tudják leplezni lenézésüket és nevetésüket. A bulvárlapok is rendszeresen közlik a vele kapcsolatos zavaros hazugságokat, eszement történeteket. S ez a szerencsétlen nő boldog, hogy szerepel. Sok néző azonban feszengve nézi, hogy egy embert burkoltan megaláznak, mivel mentálisan nem képes felfogni, mit művel. Eszembe jut Sebeők János, aki gyakran kiáll barátja, Kiszel Tünde mellett. A bohóckodni gyakran kész, ám nagyon okos és tehetséges író-filozófus lát valamit ennek a nőnek a lelkében, amit szeretni tud. A magamutogatás, a beteges szereplési vágy, a teljes gátlástalanság felszíne mögött talán egy szeretetet és elfogadást szomjazó kislány szorongó énjét véli. Igaza lehet. Azt mondom hát én is, ne szapuljuk Tündét, ne nézzük le és ne nevessük ki! Ember, mint mi vagyunk, szeressük, mint felebarátunkat.