Anyanyelvi őrjárat

Bővizűbb - bővebb vizű

KultúraGrétsy László2006. 10. 27. péntek2006. 10. 27.
Anyanyelvi őrjárat

Felettébb érdekes kérdéssel fordult hozzánk nemrégiben Kulcsár Józsefné miskolci olvasónk. Afelől érdeklődik, hogy ha két folyót összevetünk egymással vízbőség tekintetében, hogyan kell föltennünk a kérdést. Így-e: "Melyik a bővebb vizű, vagy így: melyik a bővizűbb a kettő közül?
Azért örülök ennek a kérdésnek, mert ez esetben válaszom nem csupán egyetlen szó, hanem egy jókora szócsoport fokozásának módjára vonatkozik. Az ilyenfajta kéttagú kifejezések fokozása ugyanis nem egységes, ezért nagyon is érdemes beszélni róla.
A legfőbb tanács, amelyet adhatok, az, hogy ha az effajta kifejezésekben világosan érezzük a két tag külön jelentését, akkor az első taghoz kapcsoljuk a -bb, illetve felsőfokban a leg- fokjelet: vastag falú - vastagabb falú, alacsony termetű - alacsonyabb termetű. Még az olyan esetek egy részére is érvényes ez a tanács, amelyekben a gyakori használat következtében már az alapfokú alakot is egybeírjuk: nagymértékű - nagyobb mértékű, nagyszámú - nagyobb számú.
Ha azonban a kéttagú kifejezést már szinte egységnek érezzük, akkor ezt az egybeforrottságot már többnyire az egységben való fokozás is jelzi. Jó példa erre nagyszerű szavunk. Arany János korában még a nagyobbszerű volt a "szabályos" középfokú alak, de napjainkban már csak így fogalmazhatunk: "Ennél nagyszerűbb előadást még nem is láttam." Hasonló példák: bőbeszédű - bőbeszédűbb (nem bővebb beszédű), nagylelkű - nagylelkűbb (nem nagyobb lelkű) stb.
A legérdekesebbek azok az esetek, amelyekben mindkét fajta fokozással élhetünk aszerint, hogy mit akarunk kifejezni. Ilyenkor eredetibb, konkrét jelentésükben rendszerint jobban ragaszkodunk az előtag toldalékolásához, azaz a -bb középfokjelet az első taghoz kapcsoljuk, átvitt (elvont) értelemben viszont szívesebben fokozzuk őket egységként. A jóízű szónak például inkább jobb ízű a középfokú alakja, ha ételről van szó, de jóízűbb, ha tréfára gondolunk. A sokszínű középfoka több színű, ha meghatározott színekre utalunk vele, de 'tarka, változatos', azaz többé-kevésbé átvitt értelemben természetesebb a sokszínűbb alak. Ha két üveget összehasonlítunk, akár meg is mérhetjük, hogy a kettő közül melyik a nagyobb szájú, de két feleselő, hangoskodó személy esetében inkább azt állapítjuk meg, melyik közülük a nagyszájúbb.
Jó néhány további esetben pedig minden különösebb megokolás nélkül is csak azt mondhatjuk: mindkét változat elfogadható, sőt kifogástalan. Melyik a sok közül a legjóízűbb (vagy legjobb ízű) étel? Melyik a nagyarányúbb (vagy nagyobb arányú) győzelem? Ilyen vagylagos esetekben ki-ki kedve, ízlése alapján dönt. Ez is jó, az is jó. Legföljebb annyit jó még tudni a két forma egymáshoz való viszonyáról, hogy az effajta összetételek fejlődése általában az egységben való fokozás felé halad, amire a nagyobbszerű/nagyszerűbb példával már utaltam is.
Ennyi háttérmagyarázat után már röviden válaszolhatok a kapott kérdésre. Ha két folyó vízbőségét vetjük össze, akkor mind a bővebb vizű, mind a bővizűbb forma teljességgel kifogástalan. De ha átvitt értelem is tükröződik a szóban, akkor egy fokkal jobb az egységben való fokozás. Én például örömmel fedeztem fel egy jeles, már nem élő kollégám egyik cikkében azt a megállapítást, pontosabban azt a megfogalmazási módot, hogy a tájnyelv, a nép nyelve irodalmi nyelvünk "leggazdagabb, legbővizűbb forrása". Én is pontosan ezt írtam volna.

Ezek is érdekelhetnek