Anyanyelvi őrjárat

Felettébb érdekes kérdéssel fordult hozzánk nemrégiben Kulcsár Józsefné miskolci olvasónk. Afelől érdeklődik, hogy ha két folyót összevetünk egymással vízbőség tekintetében, hogyan kell föltennünk a kérdést. Így-e: "Melyik a bővebb vizű, vagy így: melyik a bővizűbb a kettő közül?
Azért örülök ennek a kérdésnek, mert ez esetben válaszom nem csupán egyetlen szó, hanem egy jókora szócsoport fokozásának módjára vonatkozik. Az ilyenfajta kéttagú kifejezések fokozása ugyanis nem egységes, ezért nagyon is érdemes beszélni róla.
A legfőbb tanács, amelyet adhatok, az, hogy ha az effajta kifejezésekben világosan érezzük a két tag külön jelentését, akkor az első taghoz kapcsoljuk a -bb, illetve felsőfokban a leg- fokjelet: vastag falú - vastagabb falú, alacsony termetű - alacsonyabb termetű. Még az olyan esetek egy részére is érvényes ez a tanács, amelyekben a gyakori használat következtében már az alapfokú alakot is egybeírjuk: nagymértékű - nagyobb mértékű, nagyszámú - nagyobb számú.
Ha azonban a kéttagú kifejezést már szinte egységnek érezzük, akkor ezt az egybeforrottságot már többnyire az egységben való fokozás is jelzi. Jó példa erre nagyszerű szavunk. Arany János korában még a nagyobbszerű volt a "szabályos" középfokú alak, de napjainkban már csak így fogalmazhatunk: "Ennél nagyszerűbb előadást még nem is láttam." Hasonló példák: bőbeszédű - bőbeszédűbb (nem bővebb beszédű), nagylelkű - nagylelkűbb (nem nagyobb lelkű) stb.
A legérdekesebbek azok az esetek, amelyekben mindkét fajta fokozással élhetünk aszerint, hogy mit akarunk kifejezni. Ilyenkor eredetibb, konkrét jelentésükben rendszerint jobban ragaszkodunk az előtag toldalékolásához, azaz a -bb középfokjelet az első taghoz kapcsoljuk, átvitt (elvont) értelemben viszont szívesebben fokozzuk őket egységként. A jóízű szónak például inkább jobb ízű a középfokú alakja, ha ételről van szó, de jóízűbb, ha tréfára gondolunk. A sokszínű középfoka több színű, ha meghatározott színekre utalunk vele, de 'tarka, változatos', azaz többé-kevésbé átvitt értelemben természetesebb a sokszínűbb alak. Ha két üveget összehasonlítunk, akár meg is mérhetjük, hogy a kettő közül melyik a nagyobb szájú, de két feleselő, hangoskodó személy esetében inkább azt állapítjuk meg, melyik közülük a nagyszájúbb.
Jó néhány további esetben pedig minden különösebb megokolás nélkül is csak azt mondhatjuk: mindkét változat elfogadható, sőt kifogástalan. Melyik a sok közül a legjóízűbb (vagy legjobb ízű) étel? Melyik a nagyarányúbb (vagy nagyobb arányú) győzelem? Ilyen vagylagos esetekben ki-ki kedve, ízlése alapján dönt. Ez is jó, az is jó. Legföljebb annyit jó még tudni a két forma egymáshoz való viszonyáról, hogy az effajta összetételek fejlődése általában az egységben való fokozás felé halad, amire a nagyobbszerű/nagyszerűbb példával már utaltam is.
Ennyi háttérmagyarázat után már röviden válaszolhatok a kapott kérdésre. Ha két folyó vízbőségét vetjük össze, akkor mind a bővebb vizű, mind a bővizűbb forma teljességgel kifogástalan. De ha átvitt értelem is tükröződik a szóban, akkor egy fokkal jobb az egységben való fokozás. Én például örömmel fedeztem fel egy jeles, már nem élő kollégám egyik cikkében azt a megállapítást, pontosabban azt a megfogalmazási módot, hogy a tájnyelv, a nép nyelve irodalmi nyelvünk "leggazdagabb, legbővizűbb forrása". Én is pontosan ezt írtam volna.