Anyanyelvi őrjárat

Érdekesnek látszó névhasználati vonatkozású kérdést kaptam alig néhány napja a budapesti Pető Andrásnétól. Idézek olvasónk leveléből:
"Barátnőmmel beszélgetve egy közös ismerősünkről, akinek Banga a vezetékneve, minden bántó szándék nélkül ugyan, de ezt mondtam: "Én addig futnék, amíg el nem hagynám ezt a csúnya nevet! Szerintem meg kellene változtatni!" - Barátnőm csodálkozott kitörésemen, ugyanis - mint mondta - "...ez a név nem is olyan rossz, mint például a Balga. Az csakugyan rossz lenne." - Hát ez a kérdésem. Én mindig úgy tudtam, a banga azt jelenti: értelem nélküli, szellemileg fogyatékos. A balga szót kevésbé érzem bántónak. Aki balga, annak szerintem legföljebb a viselkedése helytelen egy kissé. Tehát mi a különbség a Banga és a Balga név között? Talán nincs is?"
Válaszolok, de azt már jó előre jelzem, hogy sem Önnel, sem barátnőjével nem értek egyet abban, hogy ez vagy az a név rossz. Miért is lenne az? Ahogy az Álmos vagy a 'lókedvelő' jelentésű Fülöp, illetve az idegen, külföldi nőt jelentő Barbara vagy a 'kis medve' jelentésű Orsolya keresztnevek sem szükségszerűen jellemzőek viselőjükre, továbbá a Borzsák, Tar családnevűek sem feltétlenül borkedvelők, részegesek, illetve kopaszok, noha nevük ezt sugallja, úgy a Balga vagy a Banga családnevet viselőkről sincs sem okunk, sem jogunk azt mondani, hogy nevüket szégyellniük kellene. Sőt, többnyire fel sem vetődik az ilyen alapon való mérlegelésnek még a lehetősége sem. Abból, hogy valaki Angyal vagy Ördög (esetleg Ördögh, Eördögh) családnevet visel, korántsem következik, hogy az előbbi mindenkin segíteni akaró jótét lélek, az utóbbi ellenben örömét csak gonosztevésben lelő pokolfajzat.
Ennek tisztázása után most már készséggel válaszolok a föltett kérdésre. Jelentés tekintetében nincs sok különbség a két névforma, illetve a két szó között. A balga jelentése: 'gyermeien együgyű', a bangá-é pedig 'ostoba, bárgyú,'. Ennél lényegesebb eltérés köztük, hogy az utóbbi - bangó változatával együtt - hangutánzó-hangfestő eredetű tájszó, amely a szorosabban vett köznyelvnek nem is része, a balgá-nak ellenben jelentős irodalmi múltja is van - gondoljunk csak Vörösmarty Csongor és Tündéjének ízes népi figurájára, Balgára! -, s nemcsak köznyelvi szó, hanem a köznyelvnek választékos, igényes elemei közé sorolható. Eredetét tekintve a balga a valószínűleg szintén hangfestő-hangutánzó bolyong, bolygat, bolydít szócsalád tagja, s a régi nyelvi bolyog - bolog igének 'ide-oda bolyongó, ingadozó' jelentésű bolygatag - bolgatag - balgatag származékából jött létre szóelvonás útján. Pázmány Péter egyik prédikációjában ezt olvashatjuk: "Elfáradtam balgatag (= ide-oda tévelygő) csavargásomban". Miskolczi Gáspár Egy jeles vadkert című művében pedig ezt: "A gödény nagy, nehéz és balgatag (= ingadozó járású) madár." A balgatag-nak nyilván ez az eredeti jelentése; a 'tévelygő, dőre' jelentés átvitt értelemben való használat eredménye. A balgatag szóból a balga melléknevet Baróti Szabó Dávid vonta el 1777-ben.
Mint válaszomból kiderülhetett, a balga és a banga máshonnan, más körből indult ugyan, s eredetét tekintve aligha függ össze, ám mind a kettő hasznos, értékes eleme nyelvünknek, s mindkettőt inkább szeretnünk érdemes, mintsem elfutnunk előlük. Családnévként is él nálunk mindkét forma, de a Balga ilyen minőségében jóval ritkább. Nyilván azért, mert újabb keletkezésű, s a népnyelvben nemigen él.