Boldogság a padlásról

- Miért akart mindenáron saját színházat? Nem talált megfelelőt, vagy a Karinthy nevet akarta ily módon is kőbe vésni? Mi volt az igazi ok?
- A főiskola elvégzése után rengeteg helyen dolgoztam rendezőként. Még talán volt is egy-két elismertebb rendezésem, de, legyünk őszinték, nem voltam valami sikeres.
- Nem volt elég tehetséges? Nem tudta kihozni magából a tehetséget?
- A tehetség nem könnyen mérhető kategória. Soha fel nem vetődött, hogy a színházon kívül engem más is érdekel. Apám (Karinthy Ferenc író - a szerk.) megpróbált visszatartani. Mindig azt mondta, ez egy igazi tragikus pálya. Nagyon érzékletesen magyarázta el: ha Pesten dolgozom egy színházban, akkor rendezőként az örök kenyérharc fog felőrölni, ha vidéken, akkor pedig nagy veszély a színházi klub, a kártya, a pia. "Ezt akarod?", kérdezte tőlem gyakran.
- Ön meg nem hallgatott a jó szóra.
- Az első színházamat otthon, a Ménesi úti lakásunk padlásán alapítottam. Először lent működtem, a nappaliban, de a család fellázadt, hogy egy lakás arra való, hogy éljenek benne, s nem arra, hogy én díszletműhellyé, zsinórpadlássá és próbateremmé változassam. Így kiszorítottak a padlásra. Még jegyet is nyomtattam az előadásokra, volt saját műsorfüzetünk és színházi magazinunk. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ez a mánia nálam korán kezdődött.
- A papája tehetségesnek tartotta?
- Ő akkoriban nagyon örült a színházamnak, mert a hírek szerint izgága kisgyerek voltam, és rengeteget kellett velem foglalkozni. Amikor azonban elkapott a színházmánia, mintha otthon se lettem volna. Bármeddig elvoltam a padláson, ha hagytak.
- Aztán komolyra fordult a dolog, s elvégezte a főiskolát: mi következett be abból, amit a papája jósolt: a pozíció- és kenyérharc vagy a vidéki színházi élet?
- Dolgoztam rengeteget, és sehol nem találtam a helyem. Ráadásul nem is kerestem valami sokat. Őszintén aggasztott, hogy beosztott rendezőként nem tudok eleget keresni. Akkoriban azonban már oldódott a rendszer, s egyre több magánvállalkozás alakult. Maszek cukrászdák, gebines éttermek, gmk-k. Gondoltam, ha más színházakban nem sikerül megtalálnom a helyem, visszatérek a gyökerekhez: a Ménesi úti padlás boldogságához. Csinálok egy saját színházat, melyben igenis sikeres leszek, s ráadásul meg is élek belőle. Egyedül ez utóbbiban tévedtem, vagy 15 évet. Annyi kellett, míg tényleg lábra állt a színház.
- Családja támogatta az ötletet? A névhasználathoz mit szóltak?
- Támogattak, persze. Sőt, apám darabokat is adott, melyeket itt mutattunk be először. Képletesen ötszáz forint szerzői díjat kért értük.
- Mitől más ez a színház, mint a többi, azon túl, hogy egy családi vállalkozás, saját pénzből?
- A bulvár és kommersz határát néha súroló, budai, színvonalas mondandót kínál a közönségnek. És abban is különbözünk másoktól, hogy nálunk a legtöbb a pénztárban eladott jegy. Ez pedig óriási dolog!
- Karrierjében mekkora szerepe volt a nevének?
- Biztosan nagy, ezt kár is lenne tagadni. Itt az volt a kérdés, hogy az ember méltó tud-e lenni a nevéhez.
- Méri magát klasszikus nagypapájához, Karinthy Frigyeshez és ugyancsak klasszikus papájához?
- Ha ezt tenném, már rég bediliztem volna. Én egész életemben, már csak önvédelemből is, megpróbáltam csak saját magamhoz mérni magam, s ugyanakkor nem szégyent hozni a családom nevére.
- Huszonöt éve igazgatja a színházát. Ugyanolyan lelkesedéssel, mint kezdetben?
- Ez ugyanaz a boldogság még mindig, mint annak idején a Ménesi úti padláson. Ez az én gyerekszínházam. Minden szegletét ismerem, én csináltam, az enyém. Ahogy öregszik az ember, úgy fordul másfelé is. Mostanában az írás szerez egyre nagyobb örömöt és kihívást. A színház a pillanat műfaja, de egy könyv megmarad. Az első könyvemen túl vagyok (Ördöggörcs című családregény). Ennek fogadtatása és az írás öröme annyira felbátorított, hogy ma már biztosan tudom, a jövőben főképp írni akarok.
- És mi lesz a színházzal?
- A színház marad. Neve van, rangja van, állandó közönsége, jó a híre és főleg jók az előadásai. Mellette ma már nyugodtan írhatok is.

Darabok
A Karinthy Színház eleinte vándorolt: a Kaffka Gimnáziumban kezdték, jött a MOM, a Marcibányi téri Művelődési Ház, a Gutenberg Művelődési Ház, s 1988-ban mondta a kerületi vezetés, hogy megszavazza neki a jelenlegi állandó helyet. Első zajos sikere az 1992-ben bemutatott Fiúk a csapatból, mely a rendszerváltozás után az első meleg darab volt Magyarországon. Meg kell említeni a Meseautót, az Adáshibát és a Tanár úr kérem-et is. Ez utóbbi egyfolytában megy, most kellett új plakátot készíttetni.