Elárvult bocsok gyámolítói

Éppen téli álmára készülődik az elnehezült maci, amikor csahos kutyák törnek rá, és kiűzik a barlangjából. Amint kidugja nagy, álmos, busa fejét a nyíláson, kap egy golyót a homlokába. Így végzi mostanság több ezer barnamedve az orosz erdőkben, ahol a napokban kezdődött meg a hivatalos medvevadászati idény. (S ahol egyébként a legnagyobb számú egységes barnamedve-állomány él a világon.) Amikor pedig egy-egy helyen eldördül az utolsó puskalövés is, és lefújják a vadászatot, önkéntesek, a Nemzetközi Állatvédelmi Alap munkatársainak elszánt csapata indul el, hogy összegyűjtse az anya nélkül maradt, elárvult bocsokat, amelyek zömére az ember közbeavatkozása nélkül a biztos halál várna. (Szakértői becslések szerint az oroszországi vadászatok átlagos, rendes "hozadéka" három-négyezer elárvult kölyök évente.) Az összeszedett bocsokat védett erdőterületekre szállítják, ahol tovább nevelik, majd amikor felnőttek, szabadon engedik őket.
Romániában, ahol szintén tekintélyes számban élnek mackók, egyelőre senki sem gondol a bocsokra, ott az önfenntartó vadásztársaságokban ez idő szerint csak a pénz számít, a busás haszon euróban. (Némelyik, igényesebb szolgáltatást is tartalmazó kilövés díja elérheti a nyolcezer eurót, azaz a több mint kétmillió forintot is.) Így aztán nem csoda, hogy a minél több medve lepuffantása céljával magasan tartják a kilövési keretet, aminek pofonegyszerű módja az adatok meghamisítása. Emiatt a vadásztársaságok jelentései alapján legalábbis változatlan számú a medveállomány, miközben a szakemberek szerint az utóbbi tíz évben éppen a felére csökkent a barnamedvék száma Romániában. S ha a helyzet nem változik, az sem kizárt, hogy tíz év múlva eltűnik a medve a Kárpátokból.