Mindössze egy ezredmásodpercig ugyan, de létezett az új elem, amely az ununoktium ideiglenes névre hallgat.
Keletkezése sem mindennapi, hiszen egy orosz intézet részecskegyorsítójában (ciklotronjában) "látta meg a napvilágot", ha mégoly rövid időre is. Nehéz szülés volt az bizonyos; hat hónap alatt három atom született az új elemből úgy, hogy - hatalmas energiával - kaliforniumatomokat bombáztak kalciumatomokkal a gyorsítóban. Ahhoz, hogy egy ununoktium atom képződhessen, fölfoghatatlan számú, tíztrillió (tízmilliárdszor egymilliárd) ütközésnek kellett megtörténnie. És a siker így is is csak ezredmásodpercig tartott, az ugyancsak bomlékony (instabil) elem ugyanis szinte a keletkezése pillanatában szétesett. A kutatók, amerikai és orosz tudósok, akik az oroszországi Dubna ciklontronjában hozták létre az új elemet, váltig állítják: az ununoktium létezett, létezik és az elemek periódusos rendszerében a 118-as számot foglalja el. Mégpedig ezért, mert az atommagjában 20 protont tartalmazó kalcium a 98 protonos kaliforniummal egyesült.
A 118-as protonszámú ununoktium a szupernehéz elemek közé tartozik, amelyekre jellemző, hogy könnyen bomlanak, mivel a protonokat és neutronokat összetartó erő meggyengül, amikor több részecske próbál helyet szorítani magának az atommagban. Nem véletlen, hogy ezek természetes úton csak a csillagrobbanások alkalmával jönnek létre. Földi viszonyaink között a természetben is előforduló legnehezebb elem a 92-es rendszámú uránium.