Forróbb a talaj alattunk

A növekedés bolygónk északi féltekéjének sarki övezetében erőteljesebb, mint másutt, és a szárazföldön jobban érzékelhető, mint az óceánok felszínén. A kutatások megerősítették azt a sokak által megállapított tényt, hogy a fölmelegedés következtében egyre vékonyodik a sarkvidékek hó- és jégtakarója, illetve, hogy az így kibukkanó szárazföldek - mivel sötét színük miatt napenergiát nyelnek el - tovább melegítik a földfelszínt.
A kutatók a mikroszkopikus méretű tengeri állatok és kagylók magnéziumtartalmát vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy a Csendes-óceán egyenlítői területei, illetve az Indiai-óceán térsége mintegy tizenkétezer évvel ezelőtt, az utolsó nagyobb jégkorszakot követően lehetett ilyen meleg, mint manapság. S noha az egyik angliai egyetem klímaszakértője fenntartásokkal kezeli ezt a megállapítást, az már aligha kétséges az éghajlatkutatók számára, hogy az általános fölmelegedés máris megbolydította az élővilágot: az állatok tömegesen vándorolnak hűvösebb térségekbe és a növénytakaró is északabbra húzódik. A NASA vezető kutatója szerint a földi élet legföljebb egy Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedést visel el különösebb megrázkódtatás nélkül. Ennél nagyobb fölmelegedés kritikus helyzetet teremt, ami számos további faj kipusztulását hozza magával. Ha pedig a globális hőmérsékletnövekedés a két-három Celsius-fokot is eléri, az olyannyira át fogja alakítani Földünk arculatát, hogy szinte rá sem ismerünk.