Keressük az igazságot!

- Többször nyilatkozta, csak olyan szerepeket vállal, melyeknek hősei pozitív üzenetet közvetítenek. Kádár személye ilyen?
- Azt mondtam, minden műben elvállalom a szerepet, akár negatív, akár pozitív, ha az egész mű az igazságra irányul. Teljesen mindegy, hogy ez Bánk vagy Biberach, az üzenet a lényeg. A színésznek bármilyen jellemet meg kell tudnia formálni. Kádárét is, aki egyébként nem főszereplője Szőcs Géza Liberté '56 című művének, mivel néhány napra eltűnt az ötvenhatos események során, épp följelenteni ment a magyar szabadságot. A maga nemében jelentős figura, mint Pilátus vagy Júdás.
- Melyik a kettő közül?
- Mindenki maga dönti el, lehet választani...
- Baráti társaságban gyakran és remekül parodizálja Kádár Jánost. Ez könnyebbé teszi az alakítást?
- Jól tudom kamatoztatni a paródiát, de a rendező, Vidnyászky Attila azt kérte, ne ezt az irányt erősítsem. Szerinte így is tragikomikus lesz a figura.
- Mi a darab pozitív üzenete?
- Remekül ábrázolja az ötvenhatos eseményeket, nem csavarja ki a történéseket. Nem azt mondja, hogy Kádár János hős volt. Megmutatja, miként viselkedtek az emberek abban a nehéz történelmi helyzetben...
- A mai fiatalok számára, akik csak a történelemkönyvekből ismerik Kádárt, érthető a film és a színpadi mű?
- Szerintem igen. Ugyanezt mondják a pedagógus szüleim, a pap nagybátyáim és a számomra fontos, értékadó emberek. Ráadásul egy fiatal pár, Pável és Suzan szerelmén keresztül mutatja be Szőcs Géza író az október 23. és november 4. közötti magyarországi eseményeket.
- Milyen együtt dolgozni a debreceni színészekkel?
- Nem mindenkit ismerek színpadról, öt-hat darabot láttam eddig a Csokonai Színházban. Azt szoktam mondani, a jó színésszel jó dolgozni, a nem jó színésszel nem jó. A magyar színészek egyébként jók, ha jó feladatot kapnak és jól bánnak velük. Azt ne várja tőlem, hogy minősítsem, ki milyen művész a cívisvárosban.
- Könnyen kijönnek egymással?
- Természetesen. Semmilyen aberrált viszony nincs, mert a fővárosi meg a vidéki színész együtt dolgozik. Olyan, mintha harminc éve élne ez a munkakapcsolat, és nem olyan: "lejöttem" Budapestről Debrecenbe.
- Mivel tölti itt a szabad idejét, ha van egyáltalán?
- Ha időnk engedi, eljárunk focizni a kollégákkal a közeli gimnáziumba. Szeretnék futni a Nagyerdőn és szeretném megnézni a Munkácsy-kiállítást a Déri Múzeumban.
- Sokat utazik, szerepel, próbál. Miként viseli ezt el a családja?
- Így fogadnak el. Ha nem vállalom el azt, ami számomra fontos, akkor hiányérzetem lesz nekem is, s annak is, aki hív. Ez az állapot nem jó senkinek. Ahová tudok, elmegyek.
- Miért nem szokott a családjáról nyilatkozni?
- Azt kérik tőlem, ne beszéljek róluk. A magunk gyarló küzdelmével, keresztény szeretetben, boldogan élünk. Mi is küszködünk, mint mások.
- Láttam a világhálón egy családi fotót önről és egy négyévesforma kislányról.
- Az a kislány a lányom, és ma már 16 éves...
- A Széchenyi-film után majdnem derékba tört a pályája, mostanra ismét egyenesbe jött, remek szerepeket kap.
- Igyekszem legjobb tudásom szerint tenni a dolgom, a többi nem rajtam múlik. Egyébként olyan minőségű feladatom, mint a Széchenyi-film, amire két és fél évig készültem szellemileg és fizikailag, csak egyszer volt idáig színpadon. Ez az a darab, amit most is sikerrel játszunk, a Morus Szent Tamás, aki VIII. Henrik tragikus sorsú kancellárja volt.
- Úgy tudom, van egy nagy szerepálma...
- Nincs, és nem is lesz. Ha a jó Isten megadja, szívesen eljátszanám Szent Istvánt, ha olyan színvonalú lenne a színmű vagy a film, mint amilyen a Széchenyi volt.

Isten közelében
Eperjes Károly a Sopron melletti Hegykőn született, katolikus családban nőtt fel. Számára az a legfontosabb, hogy az embernek jó kapcsolata legyen az Istennel. Hitvallása: "Isten, család, haza, egység" - ilyen sorrendben és ebben az egységben élni az életünket. Neki ez és a napi szentmise ad erőt. Tizenhárom éve napi szentáldozó, azóta megváltozott az élete. Három olyan élménye volt, ami az Istennel való találkozásnak felel meg. Az első betegségből való felgyógyulásakor, a másik kettő színpadon és filmforgatás közben történt vele. A művész nem hisz a "vasárnapi" keresztényekben, szerinte két urat nem lehet egyszerre szolgálni.