Közelmúlt rövid gyeplőn

Silabizálom a tintaceruzával kitöltött nyomtatványokat, Sarkadi Gusztáv balmazújvárosi földműves terménybeadási könyvét, sertésvágási engedélyét, hatósági zsírátadási bizonyítványát az ötvenes évek elejéről. Mellettük hatalmas album: "Szeretett Rákosi Mátyás elvtársnak 60. születésnapjára a Martonvásári Növénytermelési Kutató Intézet dolgozóinak szocialista kötelezettségvállalásai."
A fotók még az írásoknál is beszédesebbek. Kérdő József nagyszénási kisgazda a semmibe révedve markolja a gyeplőt, Sztálin- és Lenin-képekkel díszített szekerén zsákokat szállít a begyűjtőhelyre. Mosolygós mezőcsáti menyecskék tojásbeadását propagálják a másikon. Ám ott áll közöttük egy már mindenről lemondott, kiábrándult tekintetű idős, fejkendős asszony.
De hiszen ez rólunk, a mi megalázott, széthulló családunkról szól! - nyilall belém egyszerre a felismerés. Majdem minden egyes stációhoz társul valami a bennem őrzött családi legendáriumból. Apai nagyapámat azért nem ismerhettem, mert a kuláklista erőn felüli beszolgáltatásokat kierőszakoló kitüntetett figyelme szétzilálta idegrendszerét. Egy kora hajnalon felkelt az ágyból a lovaknak szénát adni. Órák múlva holtan hozták fel a kút mélyéről. Öngyilkos lett.
"Szolnok megye legjobb gyapottermelő szövetkezete" - áll a felirat egy vörös zászlón. Édesapám szavai ötlenek fel bennem. "Nem győztem a gyapotbetakarítás idején a kovácshoz hordani az eltört szerszámokat" - emlékezett vissza a kényszervetés időszakára. Hiába, no, a szent szovjet gyapot nem volt benne a magyar földművesek kultúrájában... A beszolgáltatást is, a kényszervetést is elsöpörte 1956. Kádár János szabad gazdálkodási formát ígért a parasztoknak, ám az illúzió csupán két évig tartott, 1958 és 1961 között befejezték a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Ezzel, mint ahogyan az MSZMP első titkára bejelentette, "leraktuk a szocializmus alapjait".
Előttem az asztalon apám termelőszövetkezeti tagkönyve. Tagsági viszonyának kezdete 1959. március 6. Ő negyvenhárom, én ötéves voltam akkor. Arra emlékszem, hogy a mi tanyánkon győzködték a környékbeli parasztokat. Nem értettem, miért áll az agitátor egy széken, s miért ülnek síri csendben még a bevetett ágyon is a szomszédok. Apám utolsóként írta alá a belépési nyilatkozatot. Bizonyára olyat, amilyet itt látok a Mezőgazdasági Múzeum tárlójában: "...alatti lakos, önkéntes elhatározásomból felvételemet kérem..."

Kiállításdömping
Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából még számos tárlat várja az érdeklődőket. A Magyar Nemzeti Múzeumban az 1956-os forradalom emlékei címmel láthatók a gyűjtemény legújabb szerzeményei. A Terror Háza Múzeumban Pesti srácok 1956 - Nincsenek kis népek! címmel nyílt kiállítás. A Bajor Gizi Múzeumban a színészek és a forradalom kapcsolatát ismerhetik meg az érdeklődők. Vidéken is több kiállítást rendeznek, érdemes ellátogatni például Túrkevére, ahol a Finta Múzeumban Csizmadia Zoltán forradalomról szóló festményeit tárták közszemlére.