Kukoricából vétettek

A hunstville-i Marshall űrközpont kifejlesztett egy olyan bonyolult távérzékelő rendszert, amely az őserdő mélyén található kémiai anyagokat is felismeri. Kiszimatolja például azt, hogy hol találhatók a maja építkezésre jellemező anyagok. A régészeket továbbra is izgatja a kérdés: miért pusztult el a maja birodalom?
A válaszhoz jobban meg kell ismernünk a maja vallás színhelyeit. Az elfeledett, ősi vallások közül a majáké a legkorábbi, a tolték-azték és inka később született. A maja birodalom a mai Mexikó déli részén, Guatemala és Honduras területén virágzott csaknem egy évezreden át, a Krisztus utáni IV. és XIV. század között. Virágkorának régészeti, mitológiai és kultikus emlékei elsősorban az őserdőkkel borított Yucatan-félszigeten kerültek elő, ott folynak a mostani kutatások is.
Azt már régóta tudni, hogy a maja vallás természetvallás volt. A világot alkotó főistent Itzamnának hívták, ő volt a nap és az ég, az írás és a naptárkészítés ura. A többi nagy isten égi és természeti jelenségeket személyesített meg, s a kozmoszban gyakorolták hatalmukat. A maják azt tartották, hogy az embert az életet jelképező kukoricacsőből alkották meg az égiek. Nekik köszönhették fennmaradásukat is azáltal, hogy kedvező volt az időjárás a jó terméshez, s hogy mesterségeket tudtak tanulni megélhetésükhöz.
Mindezekért a jótéteményekért a maja nép buzgó állat- és növényáldozatok bemutatásával hódolt az égieknek. Az istenek otthonául a maják lépcsős piramisokat építettek, amelyekben az önálló városállamok népe a nagy hatalmú papság közvetítésével ajánlotta fel áldozatait. (Az isteneknek hódoltak például a szent labdajátékok űzésével is.) Tudós papjaik megfigyelték az égitestek mozgását, annak nagy jelentőséget tulajdonítottak. Hittek a lélek halál utáni életében, abban, hogy az arra érdemesek az égi, isteni világba kerülnek. Szent hagyományukat a maják bonyolult, hieroglifikus írásrendszerben örökítették meg, ennek nagy része a spanyol hódítás idején megsemmisült. (Létezik ugyan néhány szövegtöredék, de azokat mindmáig nem tudták értelmezni, megfejteni.) A szent mitológiai irodalom egyetlen olyan fontos darabja maradt fenn, amely a maják vallásával, hiedelemvilágával foglalkozik. A történészek szerint a maja kultusz élén tudós papok álltak, akik jelentős matematikai, természetismereti és legfőképpen tüzetes csillagászati tudással rendelkeztek. Nagy valószínűséggel ez a nép alkotta meg az ókori világ legösszetettebb, igen pontos megfigyeléseken alapuló naptárrendszerét. Háromféle időszámítást is használtak: a Nap, a Hold és a Vénusz mozgása szerint egyaránt számolták az időt, amelynek kezdőpontja a világ teremtésének általuk kalkulált ideje volt.
Mindezek ismeretében kétkedéssel fogadja az ember a történészek és a kutatók mai álláspontját a birodalom hirtelen eltűnéséről. Nincs ugyanis semmi bizonyíték arra, hogy valamiféle hódítók, háborúk végeztek a majákkal. Ezért azt feltételezik, hogy alighanem apránként kivágván erdeiket felszámolták saját életfeltételeiket, tehát önmaguk áldozataivá váltak. Azt is mondják, hogy az emberek - megfeledkezve az ősi kultúráról, hagyományokról - odahagyták templomaikat és városaikat, és eltűntek az őserdők kifürkészhetetlen rengetegében. De nincs válasz arra a kérdésre, hogy ezt miért tették.