Talált pénz

A biciklista alig várta, hogy felpattanjon a drótszamárra és a heti ülőmunka után végre tekerjen másfél órát a napfényes szombat délelőttön, két keréken kergetve a szabadság illúzióját.
A juhász ugyanúgy ébredt, mint máskor. Aki állatokkal foglakozik, annak nincs szabadnapja. Azért egy kupica pálinkát lehúzott derékfájás ellen, pedig ezen a reggelen nem is hasogatott a dereka; de a megelőzés sohasem árthat.
A biciklista elhatározta, hogy mielőtt a Duna-part és a Margit-sziget felé veszi az irányt, gyorsan feltölti a telefonját. Az újságosnál, ahol on-line lehet telefont feltölteni, egy pofa előtte vagy öt percig válogatott a külföldi újságok között. Ez annyira fölidegesítette, hogy egy számot melléütött a készüléken. Sejtette is, hogy valamit elronthatott, de amikor már tizenöt percig nem érkezett meg a feltöltést visszaigazoló SMS, biztos volt benne. Felhívta a barátját. Ő azt tanácsolta, szóljon oda a nyugtán lévő szám tulajdonosának, tévedés történt, és kérje meg az illetőt, hogy on-line küldje vissza neki a pénzt. A biciklista megállt, letámasztotta a kerékpárt, felhívta a számot. "Halló", mondta, de válaszul csak birkabégetést hallott.
A juhásznak egy régi, ormótlan, a falu ezermestere által megberhelt telefonja volt, amit naponta kétszer használt. Reggel hétkor fölhívta az asszonyt, hogy minden rendben van-e otthon, de nem szeretett mást hallani, mint egy rövid igent, mert ha az asszony elkezdte, hogy csöpög az eresz, a sok eső miatt a telek lapos részén vízben áll a paradicsom, akkor a juhász rászólt, hogy legalább drága pénzért ne nyelveljen, oldja meg, ami gond van. Este az asszony kereste a mobilon. Ő meg a derekára panaszkodott, de mindig az volt a válasz, hogy nem kell annyi pálinkát vedelni.
Amikor tíz óra körül a juhász telefonja megszólalt, megnyomta a gombot, de csak bámulta egy ideig a készüléket, ki hívhatja ilyenkor.
A biciklista a bégetés utáni első, csodálkozó "halló"-ra szépen bemutatkozott és elmondta, hogy véletlenül ötezer forintot töltött a juhász telefonjára, és szeretné, ha on-line visszaküldené, mert olyan ez, mint a talált pénz, amit illik visszaadni. "Ónyál ötezeeer?! - hüledezett a juhász. - Majd megkérdezem a feleségem, ő ért az ilyesmihez." A biciklista még beszélt, amikor a juhász megszakította a vonalat, és zsebre vágta a szerkentyűt.
Aki barom, az szenvedjen, szidta magát a biciklista és vadul tekerve próbálta kiizzadni a dühét.
Hétfő reggel a juhász hiába hívta az asszonyt, a telefon nem szólalt meg. Másnap bebiciklizett a faluba. A mindenhez értő szerelő ott ült a műhelyében, végighallgatta a történetet. Undorral forgatta kezében az öreg, kopott telefont, majd megszólalt: "Nincs ennek a két dolognak semmi köze egymáshoz, ócska ez a telefon, háromezerért, na jó, legyen kettő, de csak magának, adok egy felújítottat." "Ezt szereld meg fiam, ha lehet, megszoktam már", sóhajtott az öreg. A mester lemondóan legyintett, és elkezdte egy csavarhúzóval szétszedni a muzeális készüléket. "Hogy tudnám visszaadni azt a pénzt?" "Van magának bankkártyája?" "Nincsen." "Akkor bemegy a városba, keres egy bankot, igényel egy lakossági bankkártyát, azt két hét múlva elkészítik, újra bemegy, a kártyáról átutalja a pénzt annak a pestinek a telefonszámára, és kész. De ez még nem minden!" emelte föl a mutatóujját a szerelő. "Attól kezdve, hogy kártyája lesz, a nyugdíját csak a postán tudja majd felvenni." "Még én költsek utazásra és rohangáljak? Na azt már nem!"
Azóta a biciklista, ha felhív valakit, a két csöngetés közötti szünetben mintha birkabégetést hallana a telefonjából.
Mező Ferenc