Tévéjegyzet

Szentmisén mindig jobb arcú emberek gyűlnek össze, mint bokszmeccsen. Aki hajlandó és hajlamos odafigyelni a természetfelettire, annak az ábrázatán is megjelenik egyfajta lelki finomság. Vagyis: lélektükröző arca annak van, aki képes hozzáérzékenyülni a megfoghatatlanhoz.
Kopp Mária orvos-pszichológus, valamint a férje, Srabski Árpád szociológus jó arcú emberek. Láthattuk őket vasárnap délelőtt a Duna Televízió Szerelmes földrajz sorozatának Szent hely alcímű adásában. Hogy hol található a szent hely a házaspár számára? A Balaton-felvidéken - közelebbről Dörgicsén és környékén.
Még a hetvenes évek közepén bukkantak a kis falu hegyoldalában egy romos présházra - és lenyűgözte őket a hely szelleme. Előttük a fénysugártól ragyogó Balaton, amely rögtön megidézett nekik két őselemet: a vizet és a nap tüzét. A további két őselem jelenléte - azaz: az eszményien üde levegő, valamint a termékeny föld - végképp meggyőzte őket, hogy szent helyre találtak. Megvették a présházat.
Megvették, mert tudták: olyan területre leltek, amely az emberi lét felfokozott állapotú megélésére nyújt lehetőséget. Márpedig az efféle lehetőség igen ritka. Létünk intenzív átélését talán csak gyerekszületéskor, istenélmény során és a szerelemben tapasztalhatjuk meg - na, és persze azokon a helyeken, amelyeket szentként tisztelhetünk.
Kopp Mária, aki Európa egyik legjelentősebb magatartás-kutatója, vizsgálódásai tárgyává tette az úgynevezett "élet értelme" tényezőt. Kimutatta: azok, akik hisznek a természetfelettiben, tovább élnek, mint a hitetlenek. Mármost: akik hisznek, bizonyára könnyebben felfogják a szent helyek varázsát, mint mások. A hívők ugyanis érzékeik segítségével hamarabb tudnak kisurranni a tér és az idő börtönéből, gyorsabban megtalálja őket a világegység, az egyetemesség érzése. Találkapontok a szent helyek az életünkön túlmutatóval. Itt feltöltődhetünk, illetve kiszakadhatunk a mindennapok egyhangúságából, közönségességéből, esetleges tartalmatlanságából.
Érdekes, hogy ugyanazokat a földrajzi pontokat tekintik szent helyeknek az évezredek során egymást követő népek és kultúrák. Templomok sem épülhettek akárhol, csak ott, ahol megvolt a falak lelki alátámasztásának lehetősége. A természetfeletti jelenségekkel foglalkozóknak egy jelentős tábora azt állítja, hogy erővonalak hálózzák be a Földet, és ahol ezek keresztezik egymást, ott különleges rezgések, erőterek jönnek létre, amelyek megidézik bennünk a világmindenséggel, a Teremtővel való egységet.
Egyik pap ismerősöm mesélte egyszer, hogy az ősi templomban, ahol szolgálatot teljesít, az oltár előtt imádkozó emberek mindig egyazon helyen szeretnek térdre ereszkedni - olyannyira, hogy az évszázadok során valósággal mélyedést vájtak ott, kitérdelték a márványt. Meglepetésre a Föld erővonalaira esküdők éppen oda mértek ki egy kereszteződési pontot, ahol a márványmélyedés található.
Hogy valami különösség, valami megmagyarázhatatlan megérintette Kopp Máriáékat és a márványkoptatókat, az biztos. Jómagam a csodákról így vélekedem: a megfoghatatlanba kapaszkodni, az a világ legnagyobb realitása; és ha a megfoghatatlan visszafog ránk, az a világ legnagyobb irgalma.