Tévéjegyzet

Akármilyen mátyós vagyok, sohasem állok meg vizelni a templom falánál - mondta egykoron szülőfalum leghírhedtebb részegese. Őt szoktam példának hozni arra, hogy még az önkontrollját vesztett, magából kifordult embernél is észrevehetjük a finom elhatárolódást a barbárságtól; az ilyen alakban is él a tisztelet a magasztos értékek iránt.
Az aranyifjú azonban - közkeletű nevén: a yuppie - más. Annyira más, hogy tőle az isten őrizzen! Aki látta szombaton késő este az m1 csatornán az Amerikai psycho című amerikai-kanadai kultuszfilmet, az tudja, miről beszélek. (A mű Bret Easton Ellis azonos című rémregénye alapján készült, amely kötet tizenöt évvel ezelőtt jelent meg és hatalmas sikert aratott a nyugati kultúrkörben.)
Ugyan miféle fazon hát a yuppie? Ő az a dúsgazdag, diplomás, egészséges, testét kínosan karbantartó, diadalmas üzleti karrier előtt álló ifjú, aki egyszersmind fogyasztói társadalmunk eszménye. Pontosan ilyen a filmbéli főhős, Patrick Bateman. Ám az Amerikai psycho - mind regény, mind film formájában - éppen azért aratott világsikert, mert feltárja, hogy az irigyelt és csillogó kirakat mögött micsoda üresség tátong.
Patrick Batemanban nincs érzés, csak indulat. Nem tudja, mi a szerelem, helyette pornó és perverzió van, beteges kéjcsiholás a testből. Hatalmába kerítette a márkahóbort. A legfontosabb kérdések számára: ki visel trendibb ruhát? Kinek drágább a lakása? Kinek különlegesebb a névjegykártyája? Igazából nincs a fiatalemberben fogékonyság semmi olyan iránt, ami végső soron ne a fogyasztást szolgálná. (A filozófus, a teológus szerint a hidegség leginkább a halál tartománya; a yuppie szerint a hidegség nem a halál tartománya, hanem a mirelitiparé.)
Hogy Bateman fertelmes sorozatgyilkossá válik (sőt eljut a kannibalizmusig), azt jelképesen kell értenünk. Egyfajta sátáni logikát próbálnak ilyen módon érzékeltetni az alkotók. A főhős ugyanis mindent megkapott az élettől, ami kézzel elérhető. Csakhogy őt kielégíthetetlen fogyasztói éhségre nevelték, ezt sugallta neki a fogyasztói társadalom. Miben találhat akkor további kéjforrást, ha már mindent magába gyűrt, magáévá tett, amit az anyagi világból érdemes? Saját kéjforrását a legnagyobb bűnben találja meg.
Szimbolikusan azt üzeni tehát az Amerikai psycho, hogy vigyázzunk, mert egy olyan közegben, ahol javarészt kiiktatni igyekeznek mindent, ami túlmutat az evilági léten, továbbá megpróbálják félresöpörni, elhallgatni, elfedni a magasabb rendű értékeket - nos, egy ilyen közegben nem marad más, mint a semmirevaló látszat, a fékevesztett önzés és az állati ösztönök.
Lehet, hogy a fogyasztói társadalom igazán szánandó alakja nem az örökös munkanélküli, nem a számkivetett hajléktalan és nem a félrecsúszott életű részeges, hanem az irigyelt sikerember, a yuppie?