Vidéki a nemzet új színésze

- Ami most önnel történik, az "király"...
- De még mennyire az! Amikor felhívtak, hogy engem választottak a Nemzet Színészének, nem akartam elhinni. Sírva is fakadtam. Hogy valaki bekerüljön a tizenkét fős csapatba, ahhoz tragédiának kell történnie. Sajnos. Nekem Zenthe Feri adta át a helyét. Engem egyáltalán nem zavar, hogy "vidéki színészként" kaptam meg az elismerést.
- Azzal, hogy az "apostolok" maguk közé választották, azt ismerik el, hogy vidéken is léteznek nagyszerű színészek. Végre megtört a jég!
- Igen. S tovább megyek: az egész város büszke arra, hogy innen is kikerült egy Nemzet Színésze. És ennek azért örülök, mert Szeged nélkül ez a megtisztelő cím elkerült volna. Ha pályám elején nem zár szívébe rögtön a város, akkor elmegyek innen, és ki tudja, beszélgetünk-e egyáltalán valahol. A közönség szeretete azonban itt tartott.
- Melyik fontosabb: a kollégák vagy a közönség szeretete?
- Mindkettő.
- Ha csak az egyik van meg...
- Az lehetetlen állapot.
- Nem fél kiállni a rivaldába? Nem gátlásos?
- Sosem éreztem effélét. Azt viszont elmondhatom, ahogy közeledik a premier, egyre jobban pánikba esem. Hiába töltöttem el hosszú évtizedeket a pályán, az önmagában semmilyen garanciát nem jelent. Saját zsenialitásomról is meg lehetek győződve, de az sem ment fel az alól, hogy ugyanolyan energiát fektessek a munkába, mintha most lépnék először színpadra. Azt szoktam mondani: a két centi nem mindig két centi.
- Két centiben is mérhető a mesterség?
- Nem mérhető. Ez csak arra példa, hogy egyszer fél milliméter, másszor meg öt centi az eltérés az etalontól. Ha egy mérnök elszámolja magát két centivel, abból tragédia lehet. Nálunk megengedett a kilengés, mert nem minden alkalommal tudunk ugyanazon a hőfokon égni.
- Bántották valaha a színikritikusok?
- Volt abban is részem, de jóval több a dicséret. Legnagyobb meglepetésemre még a magyar színházkritika két-három meghatározó személyisége is jókat írt rólam. Azt sem tudtam, hogy nézik a darabot. Nekik köszönhetem a színikritikusok díját.
- Nem tűnik fel önnek, hogy a legnagyobb elismerések mostanában találják meg? Meg kell öregedni ezekhez?
- Úgy látszik. Különben a Jászai-díjat huszonhét éves koromban kaptam meg. Nem akarok álszerény lenni: eszelősen jólesik, ha hivatalosan is elismerik a munkámat. Nagyon jól tudjuk, milyen köröket kell futni nálunk a kitüntetésekért. Én egyetlen mozdulatot sem tettem értük.
- Azt hallottam, örömszínésznek tartja magát. Miért?
- Azért, mert kezdettől fogva szerencsém van. Egyre inkább hiszek abban, hogy valaki vagy valami odafentről irányítja a sorsomat. Eleve meg volt írva, hogy örömszínész lehessek vidéken, én, aki két hétnél tovább sosem voltam távol a fővárostól.
- Most meg két hétnél tovább Szegedtől nincs távol!
- Így van. Amikor Pesten dolgozom, alig várom, hogy hazajöjjek. Én már átalakultam. Szeged élhető város. Itt minden megtalálható. Egy csipetnyi értelmiségi, egy csipetnyi polgári, egy csipetnyi munkás réteg, és hát az egyetemisták. Lenyűgöző a mediterrán hangulat, a sok napsütés, a folyó.
- Hogyan érintené, ha megtiltanák, hogy holnaptól betegye a lábát a színházba?
- Ne is mondjon ilyeneket. Nem tudom elképzelni. Engem minden emlék ide köt. Mostanában kevesebbet játszom, de nekem elég a havi két-három előadás is. Ha két napig nem jövök be, már rosszul érzem magam. Leülök a büfében, megiszom egy-két pohár bort, és elbeszélgetek a többiekkel.
- Érheti még meglepetés?
- Engem már nem. Amit ezután kapok az élettől, az már mind jutalom. Ha kívánhatok valamit, az a család egészségével és boldogulásával kapcsolatos. Köszönöm szépen, én most a lehető legjobban vagyok.

Ki ő?
Király Levente 1937. március 6-án született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1959-ben végezte el, attól kezdve a szegedi Nemzeti Színház tagja. Tíz éve ment nyugdíjba, de azóta is folyamatosan játszik színpadon és filmen egyaránt. Fontosabb kitüntetései: Jászai-díj (1967), Érdemes Művész (1986), Színikritikusok díja (2002), Kossuth-díj (2003), Nemzet Színésze (2006). Király Levente fia, Király Attila is édesapja mesterségét választotta.