Házasodnak a múzeumok

Kecskeméten a hetvenes évektől kezdve több magángyűjtemény jött létre, amelyeket sikerült így-úgy elhelyezni, de helyzetük nem tekinthető véglegesen megoldottnak. Bozsó János festőművész csendéleteihez kezdte összeszedegetni a Kecskemét környéki népművészeti tárgyakat, később pedig mindent, ami esztétikai érzékét megragadta. A műemlék Klapka-ház lassan megtelt mindenféle ritka bútorral, tárggyal, pianínónak álcázott rádióval.
- A gyűjtő sugárzása még itt van, hiszen a múzeumot működtető szakembergárdából mindenkinek volt kötődése hozzá - mondja Loránd Klára, a  múzeum igazgatója, a nyolc éve elvesztett festőművész élettársa.
Az alapítványi formában működő múzeum komolyan veszi, hogy nem elég a gyűjteményt fenntartani és időszaki tárlatokat nyitni.
A trükk persze a sokirányú nyitottságban, valamint a közönség ismeretében rejlik. A magyarországi gyűjtemények egy része akár fűtésgondokkal is küszködhet, a kiszámíthatatlan pályázati bevételek mellett csak a közönségre és esetleg arculatépítésben érdekelt cégekre hagyatkozhat. Loránd Klára szerint ők még szerencsések, hiszen a pályázatokon felül mecénásokra is támaszkodhatnak. Így támadt az ötlet: a támogató építőipari cég segítséget nyújthatna annak a régi tervnek a megvalósításában, hogy a város három, helyhiánnyal küszködő magángyűjteményét közös kiállítóhelyen, megfelelő körülmények között mutassák be.
Leskowsky Albert már évtizedekkel korábban közkinccsé tette régi hangszerekből álló magángyűjteményét. A kecskeméti tanyavilágot járva szedte össze és restaurálta a ma ismét megszólaló tárgyakat, amelyeket most egy belvárosi polgárházban állít ki - társaihoz hasonlóan ő is szűkös helyen.
Hanga István órásmester többek között az órásszakma okulására gyűjtögette a különféle régi szerkezeteket. A városban harminc éve megtelepedett mesterember hangsúlyozott tisztelettel mutatja be a súlyokkal és fogaskerekekkel működő, sima öntöttvas mechanizmusokat, meggyőzi a múzeumlátogatót, hogy az olajozott vas pontos körforgásában micsoda örömet találhat. Megmutatja, hogy egy hétköznapi használati tárgyban miféle fantázia dolgozik, s hogy egy hajdan volt mester milyen iparművészeti vicceket eregetett, miközben megrendelésre dolgozott a napi betevőért.
Az órásmester gyűjteménye egy hatvan négyzetméteres szobát kapott a református múzeumban, miután a város eddig nem tudott helyet biztosítani neki. A bökkenő az, hogy az anyagnak csak a töredéke fér el itt. A Klapka-házban csak úgy férne el a Bozsó-gyűjtemény, a Leskowsky-anyag és Hanga mester szeretett toronyórái, ha új részekkel toldanák meg a meglévő épületegyüttest.
- Hogy erre a célra valaki sok millió forintot elköltsön - jegyzi meg Hanga István -, azt szerintem én már nem fogom megérni.
Reméljük, mégis megéri.