Névforduló

Orosz nevén Jekatyerina Alekszejevna talán mindenik közül a legnevezetesebb viselője a régi szép névnek, a Katalinnak. Pedig Sophie-ként látta meg a napvilágot egy kis német hercegségben. Németből orosszá vált, méghozzá az orosznál is oroszabbá: senki nem szerethetett annyira egy új hazát, mint ő, és nem sok ország köszönhet annyit egy idegennek, mint a választott haza, Oroszország.
Nagy Katalin élete hihetetlen fordulatokban bővelkedett, nem véletlenül ihletett meg annyi írót és filmest. Az 1729-ben született Sophie Friderike Auguste von Anhalt-Zerbst holstein-gottorpi hercegnő már 15 éves korától Oroszországban élt, hogy felkészülhessen a cárné szerepére, miután eljegyezte őt németbarát vőlegénye, a későbbi III. Péter. Mire egy év múlva megkötötték a házasságot, a lányból hívő ortodox, lelkes szláv és az orosz kultúra, történelem és táj szerelmese lett. Bár hamarosan trónörököst adott férjének, házasságuk nem sikerült jól. Az asszony hitt abban, hogy sokkal jobb uralkodója lehetne népének, mint mogorva férje. Elgondolását tett követte: 1762-ben a tiszti kar támogatásával, puccsal megszerezte a hatalmat férjétől, akit néhány nap múlva meg is gyilkoltak.
Vérrel kezdődött, de dicsőséggel fejeződött be II. (Nagy) Katalin 34 évig tartó uralkodása. A hatalmas országot a felvilágosult abszolutizmus jegyében vezette, s - Nagy Péter után - ismét európai nagyhatalommá tette. Kijutott a Fekete-tengerre, megszerezte a Krím-félszigetet, Ukrajnát, Belorussziát, Litvániát s Lengyelország jó részét. Reformjai élhetőbbé tették az életet a köznép számára is, kivéve a jobbágyságot. A szentpétervári udvar az európai kultúra egyik fellegvára lett. Mint minden erőskezű uralkodónőről (lásd: Mária Terézia), róla is elhíresztelték, hogy óriási a szexuális étvágya. Az bizonyosan nem igaz, hogy minden éjjel más tisztecske fordult meg az ágyában, de az valószínű, hogy szerette a férfiakat, és nem habozott kegyeivel elhalmozni aktuális kedvesét. Ezért tette például nagy hatalmú miniszterré és hadvezérré Grigorij Patyomkint, akinek neve fogalommá vált, s nem elsősorban azért, mert ő verte le a Pugacsov-lázadást. Az elhíresült történet szerint 1787-ben meghívta a cárnőt, tekintse meg a töröktől elfoglalt új birtokokat. Színházi díszletekből összeállított falvakat, várakat és hadihajókat mutatott be messziről a cárnőnek, aki így meg volt győződve arról, hogy újdonsült alattvalói a legnagyobb gazdagságban és jólétben élnek.