Ölt az óriáshullám

Egy amerikai hajó legénysége például 1933-ban a Csendes-óceán északi részén "futott össze" egy óriáshullámmal, amelynek magasságát 34 méterre becsülték. Egy Amerikába tartó olasz óceánjárón 1966-ban 24 méter magasságban ütött lyukat egy hatalmas, óriás erejű hullám. Egy viharba került brit kutatóhajó 2000 februárjában 29 méteres hullámmagasságot mért az Atlanti-óceánon. Legutóbb pedig, éppen néhány napja, arról tudósítottak a hírügynökségek, hogy Németország partjaitól távol, az Északi-tengeren négy német halász vesztette életét, amikor egy 17 méter magas óriáshullám fölborította a hajójukat.
Az óriáshullámok más természetűek, mint a tengerrengés által keltett hullámok. A cunami hullámai csak a part közelében nőnek nagyra, az óriáshullám ellenben a nyílt tengeren ágaskodik fel. Van olyan óceáni vidék, ahol sűrűbben, máshol soha nem fordul elő. A kutatók megfigyelései szerint az erős tengeráramlások mentén gyakoribbak, így az észak-atlanti Golf-áramlás, az Afrika délnyugati partjai mentén ható Agulhas-áramlás, a Japán melletti Kuro-shio-áramlás vonalában, illetve a Bermuda-háromszögben. Akkor keletkeznek, ha az erős áramlat erős széllel, illetve vele szemben mozgó hullámokkal találkozik. Létrejöhetnek úgy is, ha két különálló, vihar keltette hullám találkozik, és éppen úgy futnak össze, hogy egymást erősítik. Csak rövid ideig, néhány másodpercig, legföljebb néhány percig állnak fenn.
Az óriáshullám ellen úgy védekezhet az ember, hogy elkerüli. A kutatók remélik, már a közeljövőben annyi ismeret birtokában lesznek, hogy azok alapján időben figyelmeztethetik a hajósokat a veszedelemre.