Anyanyelvi őrjárat

Az Anyanyelvi őrjárat rovat levelesládájában egyre csak gyűlnek-gyűlnek a levelek, kérdések. Néhányra közülük - minél többre! - most igyekszem válaszolni.
Radák Jenő, Somogyudvarhely: "Unokatestvérem, aki német állampolgár, azt kérdezte tőlem, miért nevezik a magyarok a cipőt javító vagy készítő mestert cipész-nek. Miért nem cipős, mint ahogy az órajavító órás?"
Kétségtelen, hogy az -s névszóképző nagyon is alkalmas foglalkozásnevek megalkotására, amilyen a kérdésben megemlített órás vagy az asztalos, darus, énekes, fazekas, hegedűs, köszörűs és még sok egyéb. De egyáltalán nem baj, hogy - főleg a XIX. század lelkes nyelvújítóinak buzgólkodása következtében - a nyelvünkben már korábban is meglevő -ász, -ész képzős szavak mintájára (halász, vadász, kertész stb.) számos újabb -ász, -ész képzős foglalkozásnevünk is született: borász, cukrász, csillagász, ékszerész, erdész, fényképész, fodrász, fogász, gépész, gyógyszerész, jogász, lelkész  stb. Ezek közé tartozik a cipész is.
Dr. Török Gáborné, Szeged: "A Falurádió egyik reggeli adását hallgatva figyeltem föl egy számomra ismeretlen szóra. Egy interjúban, amelyben a riporter azt kérdezte: "És a nagy eső? Volt esernyője?", a megkérdezett így válaszolt: "Nem, de volt nálam cirádé."  Mi az a cirádé?"
Köszönöm a hasznos megfigyelést! A cirádé tájszó, amelyre főleg az ország középső részéből (Paksról, Bölcskéről, a Balaton környékéről stb.) vannak adataink. Szurkos vagy viaszos vízhatlan ponyvát, illetve (főleg halászok viseletében) ilyen vászonból készült nadrágot és felöltőt jelent.
Schottnerné Lintner Éva, Kismaros: "Mindennapi beszédünk során rendszeresen használjuk ezt a "szóösszetételt": de viszont. Én nagyon furcsának érzem ezt a kifejezésmódot. Úgy gondolom, hogy vagy a de, vagy a viszont szót kellene használnunk."
A de és a viszont egyaránt úgynevezett ellentétes kötőszó. Ezekből kettő egymás mellett csakugyan pongyolaság, például: "kerestem, de azonban már nem volt otthon", "fizetni akartam, de ellenben kiderült, hogy otthon felejtettem a tárcámat." A de viszont egy fokkal jobb ezeknél akkor, ha a viszont révén kölcsönösséget is kifejez. Például: "Sok mindenben adósa vagyok, de viszont ő is tartozik nekem." Itt a viszont voltaképpen nem is kötőszó, hanem 'másrészt, viszonzásul'-féle jelentésű határozószó.  Vagyis a de viszont is pongyolaság, de, mint láttuk, olykor van némi mentsége.
Henschl Tiborné villámpostán érkezett leveléből: "Kislányom egyik mesekönyvében (Benedek Eleknek Az aranyszakállú ember című  kötetében, a  Pengő című mesében) olvastam e sorokat: "Mióta Pengő megölte az óriásokat, mindenfelé kurrentáltatta a király, hogy ki lehet az a derék vitéz ember, aki az óriásokat megölte, de senki sem állott elé." Bár ki lehet következtetni, hogy mit jelent a szó, mégis szívesen olvasnám pontos válaszát!"
A kurrentál(tat)  a latin currentare igéből fejlődött ki nyelvünkben. Jelentése: 'nyomoz, köröz(tet)', illetve 'kérdezősködve mindenfelé keres'. Mikszáth például így írt egyik művében: "Kurrentálni kell a hivatalos lapban, hogy hatvan nap alatt jelentkezzék a tulajdonos". Móricz pedig így: "Most ezt a Rózsa Sándort nagyon kurrentálni fogják, nem jó azért túl közel lenni vele." Régebben - még Benedek Elek idejében is - gyakori volt nyelvünkben ez az idegen szó, de napjainkra megritkult a használata. Lassanként ideje volna már a mesekönyvekben megadni a szó jelentését!