Ellenállhatatlan damaszkuszi acél

A damaszkuszi penge egyszerre volt rendkívül erős, rugalmas és borotvaéles. E nem mindennapi tulajdonságait különleges anyagának, illetve előállítási módjának köszönhette. Azt már korábban kiderítették, hogy az acélpengék alapanyagául az Indiából származó, átlagosnál magasabb széntartalmú vasérc szolgált. (Ebből jellegzetes, pogácsaszerű öntvényeket gyártottak, ezeket szállították Damaszkuszba, ahol földolgozták.) A kardok pengéjének anyagát különleges kovácsolási technikával munkálták meg, amelynek során többször egymás után fölhevítették, majd lehűtötték azt. Ennél többet nem is sikerült megtudni mindmáig, már csak azért sem, mert a tizennyolcadik századtól nem készültek ilyen fegyverek, semmiféle leírás sem maradt az előállításukról, így az acél titka a készítőkkel együtt a sírba szállt.
Német kutatók most a legmodernebb technikával eredtek a titok nyomába: elektronmikroszkóppal vizsgáltak meg tüzetesen egy ezerhatszázas évekből származó, damaszkuszi acélból készült kardot. Nagy meglepetésükre az acél anyagában szén nanocsövecskéket, illetve vas-karbid nanoszálakat találtak. A szén nanocsövekre jellemző, hogy egyszerre erősek és rugalmasak, a vas-karbid nanoszálak pedig hallatlanul kemények. Így lehetséges, hogy az acélpenge rendkívül finomra élezhető, és a leheletvékony él is egyszerre erős és rugalmas marad.
A titok nyitja tehát a nanoszerkezet. A kutatók jelenleg azon fáradoznak, hogy megismerhessék a penge kialakításának (edzésének, kovácsolásának) egykor alkalmazott módszereit is.