Hamarosan tizenhét éve lesz, hogy a Discovery űrrepülőgép Föld körüli pályára állította a világ legtávolabbra látó eszközét, a Hubble űrtávcsövet, az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) és az európai űrügynökség (ESA) közös vállalkozásaként.
Amikor a Hubble 1990 áprilisával beállt 610 kilométer magas pályájára, szó szerint új távlatok nyíltak a világűr kutatásában. Amikor főtükre előtt megnyílt az űr, hirtelen megnövekedett a világmindenség ember által belátható része is. Ebben az új, belátható térben pedig egyszerre megsokszorozódott a galaxisok száma: felvételeinek tanúsága szerint ötször annyi csillagrendszer létezik, mint ahogyan korábban hitték.
A nem mindennapi megfigyelések hátterében nem mindennapi eszköz áll. A 12,3 tonnás Hubble (amely Edwin Hubble amerikai csillagászról kapta a nevét) 13,1 méter hosszú, átmérője 4,3 méter. Legnagyobb tükrének átmérője 2,4 méter. Az űrtávcsövet elemekből (modulokból) szerelték össze, hogy viszonylag egyszerűen lehessen javítani. Messzelátó műszerei spektrográfokból és képalkotó berendezésekből állnak. Az előbbiek - a prizmához hasonlóan - színösszetevőikre bontják a hatalmas távolságokból a tükörre érkező fényt, és színképet hoznak létre. A színképet a képalkotó berendezések elektromos jelekké alakítják, ezeket egy fedélzeti számítógép tárolja és - közvetítő műholdon át - továbbítja a Földre. Egészen pontosan az egyesült államokbeli marylandi Goddard Űrközpontba, ahonnan az egész létesítményt irányítják. Arról, hogy a főtükörről visszaverődő fény fókuszpontja állandó helyen legyen (azaz az űrtávcső mindig élesen "lásson"), az úgynevezett giroszkópok gondoskodnak. A különböző vezérlő, célra tartó és kisegítő műszerek mozgatásának energiaforrása egy akkumulátor, amelyet napelemek töltenek föl folyamatosan. A Hubble felvételei azért is különlegesek, mert kristálytiszták. Mivel hatszáz kilométer magasságból, az űrből kémleli a messzeséget, észleléseit nem zavarja meg bolygónk gravitációs tere, és nem érvényesül a légkör zavaró, gyakran torzító hatása sem (mint a földi távcsövek esetében).
Bármilyen sokat is köszönhet a tudományos világ a Hubble űrtávcsőnek, nem sokon múlt, hogy űrszemét legyen belőle. Az amerikai elnök ugyanis lemondott róla, hosszú időn át nem volt hajlandó támogatni az űreszköz nagyon is esedékes (és persze költséges) fölújítását. Ámde a tudóskörök erélyes tiltakozására végül megváltoztatta véleményét: zöld utat adott annak a nagyszabású szerelői expedíciónak, amely a jövő tavasszal tetőtől talpig fölújítja minden idők legmesszebbre látó távcsövét.